Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Alors Job prit la parole et dit:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Ecoutez, écoutez mes paroles, que j’aie, du moins, cette consolation de vous.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Permettez-moi de parler à mon tour, et, quand j’aurai parlé, vous pourrez vous moquer.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Est-ce contre un homme que se porte ma plainte? Comment donc la patience ne m’échapperait elle pas?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Regardez-moi et soyez dans la stupeur, et mettez la main sur votre bouche.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Quand j’y pense, je frémis; et un frissonnement saisit ma chair.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Pourquoi les méchants vivent-ils, et vieillissent-ils, accroissant leur force?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Leur postérité s’affermit autour d’eux, leurs rejetons fleurissent à leurs yeux.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Leur maison est en paix, à l’abri de la crainte; la verge de Dieu ne les touche pas.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Leur taureau est toujours fécond, leur génisse enfante et n’avorte pas.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
Ils laissent courir leurs enfants comme un troupeau, leurs nouveau-nés bondissent autour d’eux.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Ils chantent au son du tambourin et de la cithare, ils se divertissent au son du chalumeau.
Ils passent leurs jours dans le bonheur, et ils descendent en un instant au schéol. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Pourtant ils disaient à Dieu: « Retire-toi de nous; nous ne désirons pas connaître tes voies.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Qu’est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerions-nous à le prier? »
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Leur prospérité n’est-elle pas dans leur main? — Toutefois, loin de moi le conseil de l’impie! —
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Voit-on souvent s’éteindre la lampe des impies, la ruine fondre sur eux, et Dieu leur assigner un lot dans sa colère?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Les voit-on comme la paille emportée par le vent, comme la glume enlevée par le tourbillon?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
« Dieu, dites-vous, réserve à ses enfants son châtiment!... » Mais que Dieu le punisse lui-même pour qu’il le sente,
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
qu’il voie de ses yeux sa ruine, qu’il boive lui-même la colère du Tout-Puissant!
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Que lui importe, en effet, sa maison après lui, une fois que le nombre de ses mois est tranché?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Est-ce à Dieu qu’on apprendra la sagesse, à lui qui juge les êtres les plus élevés?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
L’un meurt au sein de sa prospérité, parfaitement heureux et tranquille,
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
les flancs chargés de graisse, et la mœlle des os remplie de sève.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
L’autre meurt, l’amertume dans l’âme, sans avoir goûté le bonheur.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Tous deux se couchent également dans la poussière, et les vers les couvrent tous deux.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Ah! Je sais bien quelles sont vos pensées, quels jugements iniques vous portez sur moi.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
Vous dites: « Où est la maison de l’oppresseur! Qu’est devenue la tente qu’habitaient les impies? »
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
N’avez-vous donc jamais interrogé les voyageurs, et ignorez-vous leurs remarques?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
Au jour du malheur, le méchant est épargné; au jour de la colère, il échappe au châtiment.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Qui blâme devant lui sa conduite? Qui lui demande compte de ce qu’il a fait?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
On le porte honorablement au tombeau; et on veille sur son mausolée.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
les glèbes de la vallée lui sont légères, et tous les hommes y vont à sa suite, comme des générations sans nombre l’y ont précédé.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Que signifient donc vos vaines consolations? De vos réponses il ne reste que perfidie.
