Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answereth and saith: —
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Hear ye diligently my word, And this is your consolation.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Bear with me, and I speak, And after my speaking — ye may deride.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
I — to man [is] my complaint? and if [so], wherefore May not my temper become short?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Turn unto me, and be astonished, And put hand to mouth.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Yea, if I have remembered, then I have been troubled. And my flesh hath taken fright.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Wherefore do the wicked live? They have become old, Yea, they have been mighty in wealth.
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Their seed is established, Before their face with them, And their offspring before their eyes.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Their houses [are] peace without fear, Nor [is] a rod of God upon them.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
His bullock hath eaten corn, and doth not loath. His cow bringeth forth safely, And doth not miscarry.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
They send forth as a flock their sucklings, And their children skip,
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
They lift [themselves] up at timbrel and harp, And rejoice at the sound of an organ.
They wear out in good their days, And in a moment [to] Sheol go down. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
And they say to God, 'Turn aside from us, And the knowledge of Thy ways We have not desired.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
What [is] the Mighty One that we serve Him? And what do we profit when we meet with Him?'
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lo, not in their hand [is] their good, (The counsel of the wicked Hath been far from me.)
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
How oft is the lamp of the wicked extinguished, And come on them doth their calamity? Pangs He apportioneth in His anger.
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
They are as straw before wind, And as chaff a hurricane hath stolen away,
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
God layeth up for his sons his sorrow, He giveth recompense unto him — and he knoweth.
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
His own eyes see his destruction, And of the wrath of the Mighty he drinketh.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
For what [is] his delight in his house after him, And the number of his months cut off?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
To God doth [one] teach knowledge, And He the high doth judge?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
This [one] dieth in his perfect strength, Wholly at ease and quiet.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
His breasts have been full of milk, And marrow his bones doth moisten.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
And this [one] dieth with a bitter soul, And have not eaten with gladness.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Together — on the dust they lie down, And the worm doth cover them over.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Lo, I have known your thoughts, And the devices against me ye do wrongfully.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
For ye say, 'Where [is] the house of the noble? And where the tent — The tabernacles of the wicked?'
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Have ye not asked those passing by the way? And their signs do ye not know?
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
That to a day of calamity is the wicked spared. To a day of wrath they are brought.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Who doth declare to his face his way? And [for] that which he hath done, Who doth give recompence to him?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
And he — to the graves he is brought. And over the heap a watch is kept.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Sweet to him have been the clods of the valley, And after him every man he draweth, And before him there is no numbering.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
And how do ye comfort me [with] vanity, And in your answers hath been left trespass?
