Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said,
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Hear diligently my speech, and let this be your consolations.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Suffer me that I may speak; and after I have spoken, mock on.
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
As for me, [is] my complaint to man? and if [it were so], why should not my spirit be troubled?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Mark me, and be astonished, and lay [your] hand upon [your] mouth.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Even when I remember I am afraid, and trembling taketh hold on my flesh.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Why do the wicked live, become old, and, are mighty in power?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Their seed is established in their sight with them, and their offspring before their eyes.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Their houses [are] safe from fear, neither [is] the rod of God upon them.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Their bull gendereth, and faileth not; their cow calveth, and casteth not her calf.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
They send forth their little ones like a flock, and their children dance.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
They take the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the organ.
They spend their days in wealth, and in a moment go down to the grave. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Therefore they say to God, Depart from us; for we desire not the knowledge of thy ways.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
What [is] the Almighty, that we should serve him? and what profit should we have, if we pray to him?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lo, their good [is] not in their hand: the counsel of the wicked is far from me.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
How oft is the candle of the wicked put out? and [how oft] cometh their destruction upon them? [God] distributeth sorrows in his anger.
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
They are as stubble before the wind, and as chaff that the storm carrieth away.
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
God layeth up his iniquity for his children: he rewardeth him, and he shall know [it].
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
His eyes shall see his destruction, and he shall drink of the wrath of the Almighty.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
For what pleasure [hath] he in his house after him, when the number of his months is cut off in the midst?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Shall [any] teach God knowledge? seeing he judgeth those that are high.
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
One dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet.
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
His breasts are full of milk, and his bones are moistened with marrow.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
And another dieth in the bitterness of his soul, and never eateth with pleasure.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
They shall lie down alike in the dust, and the worms shall cover them.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Behold, I know your thoughts, and the devices [which] ye wrongfully imagine against me.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
For ye say, Where [is] the house of the prince? and where [are] the dwelling places of the wicked?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Have ye not asked them that go by the way? and do ye not know their tokens,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
That the wicked is reserved to the day of destruction? they will be brought forth to the day of wrath.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Who shall declare his way to his face? and who shall repay him [what] he hath done?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Yet he shall be brought to the grave, and shall remain in the tomb.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
The clods of the valley will be sweet to him, and every man will draw after him, as [there are] innumerable before him.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
How then comfort ye me in vain, seeing in your answers there remaineth falsehood?
