Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Hear attentively my words, And let this be your consolation.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Bear with me, that I may speak; And after I have spoken, mock on!
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Is my complaint concerning man? Why then should I not be angry?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Look upon me, and be astonished, And lay your hand upon your mouth!
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
When I think of it, I am confounded; Trembling taketh hold of my flesh.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Why is it that the wicked live, Grow old, yea, become mighty in substance?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Their children are established in their sight with them, And their offspring before their eyes.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Their houses are in peace, without fear, And the rod of God cometh not upon them.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Their bull gendereth, and faileth not; Their cow calveth, and casteth not her calf.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
They send forth their little ones like a flock, And their children dance.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
They sing to the timbrel and harp, And rejoice at the sound of the pipe.
They spend their days in prosperity, And in a moment go down to the under-world. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
And yet they say unto God, “Depart from us! We desire not the knowledge of thy ways!
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Who is the Almighty, that we should serve him? And what will it profit us, if we pray to him?”
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
[[Ye say, ]] “Lo! their prosperity is not secure in their hands! Far from me be the conduct of the wicked!”
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
How often is it, that the lamp of the wicked is put out? And that destruction cometh upon them, And that He dispenseth to them tribulations in his anger?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
How often are they as stubble before the wind, Or as chaff, which the whirlwind carrieth away?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
“But” [[say ye]] “God layeth up his iniquity for his children.” Let him requite the offender, and let him feel it!
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Let his own eyes see his destruction, And let him drink of the wrath of the Almighty!
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
For what concern hath he for his household after him, When the number of his own months is completed?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Who then shall impart knowledge to God, —To him that judgeth the highest?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
One dieth in the fulness of his prosperity, Being wholly at ease and quiet;
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
His sides are full of fat, And his bones moist with marrow.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Another dieth in bitterness of soul, And hath not tasted pleasure.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Alike they lie down in the dust, And the worms cover them.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Behold, I know your thoughts, And the devices by which ye wrong me.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
For ye say, “Where is the house of the oppressor, And where the dwelling-places of the wicked?”
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Have ye never inquired of travellers, And do ye not know their tokens,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
That the wicked is spared in the day of destruction, And that he is borne to his grave in the day of wrath?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Who will charge him with his conduct to his face, And who will requite him for the evil he hath done?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Even this man is borne with honor to the grave; Yea, he watcheth over his tomb.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
Sweet to him are the sods of the valley: And all men move after him, As multitudes without number before him.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Why then do ye offer your vain consolations? Your answers continue false.
