Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answered and said,
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
Hear attentively my speech, and let this replace your consolations.
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Suffer me and I will speak; and after I have spoken, mock on!
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
As for me, is my complaint to a man? or wherefore should not my spirit be impatient?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Mark me, and be astonished, and lay the hand upon the mouth.
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Even when I think [thereon], I am affrighted, and trembling taketh hold of my flesh.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Wherefore do the wicked live, grow old, yea, become mighty in power?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Their seed is established with them in their sight, and their offspring before their eyes.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Their houses are safe from fear, neither is the rod of God upon them.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Their bull gendereth, and faileth not; their cow calveth, and casteth not her calf.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
They send forth their little ones like a flock, and their children dance.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
They shout to the tambour and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
They spend their days in prosperity, and in a moment go down to Sheol. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
And they say unto God, Depart from us, for we desire not the knowledge of thy ways!
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
What is the Almighty that we should serve him? and what are we profited if we pray unto him?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Behold, their prosperity is not in their hand. The counsel of the wicked be far from me!
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
How often is the lamp of the wicked put out, and cometh their calamity upon them? Doth he distribute sorrows [to them] in his anger?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Do they become as stubble before the wind, and as chaff that the storm carrieth away?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
God layeth up [the punishment of] his iniquity for his children; he rewardeth him, and he shall know [it]:
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
His eyes shall see his destruction, and he shall drink of the fury of the Almighty.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
For what pleasure should he have in his house after him, when the number of his months is cut off?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Can any teach God knowledge? And he it is that judgeth those that are high.
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
One dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet;
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
His sides are full of fat, and the marrow of his bones is moistened;
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
And another dieth in bitterness of soul, and hath not tasted good:
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
Together they lie down in the dust, and the worms cover them.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Lo, I know your thoughts, and the devices ye wrongfully imagine against me.
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
For ye say, Where is the house of the noble? and where the tent of the dwellings of the wicked?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Have ye not asked the wayfarers? and do ye not regard their tokens:
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
That the wicked is reserved for the day of calamity? They are led forth to the day of wrath.
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
Who shall declare his way to his face? and who shall repay him what he hath done?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Yet is he carried to the graves, and watch is kept over the tomb.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
The clods of the valley are sweet unto him; and every man followeth suit after him, as there were innumerable before him.
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
How then comfort ye me in vain? Your answers remain perfidious.
