Jób 21
1 Felelt Jób és mondta:
Men Job svarede og sagde:
2 Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
hører, ja hører min Tale, og lader dette være den Trøst, I yde!
3 Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
Fordrager mig, og jeg vil tale, og naar jeg har talt, da kan du spotte!
4 Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
Mon min Klage gælder Mennesker? og om saa er, hvorfor skulde ikke min Aand blive utaalmodig?
5 Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
Vender eder til mig, og gruer og lægger Haanden paa Munden!
6 Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
Thi kommer jeg det i Hu, da forfærdes jeg, og Bævelse betager mit Kød.
7 Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
Hvorfor blive de ugudelige i Live, blive gamle, ja vældige i Kraft?
8 Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
Deres Sæd staar fast for deres Ansigt om dem og deres Afkom for deres Øjne.
9 Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
Deres Huse have Fred, uden Frygt, og Guds Ris er ikke over dem.
10 Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
Deres Tyr springer og ej forgæves; deres Ko kalver og er ikke ufrugtbar.
11 Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
De lade deres Børn løbe som en Faarehjord, og deres Drenge springe.
12 Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
De opløfte deres Røst til Tromme og Harpe og glæde sig ved Fløjtens Lyd.
De slide deres Dage hen i Lykke, og i et Øjeblik synke de ned i de dødes Rige. (Sheol h7585)
14 Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
Og dog sagde de til Gud: Vig fra os! thi vi have ikke Lyst til Kundskab om dine Veje.
15 mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
Hvad er den Almægtige, at vi skulde tjene ham? eller hvad Gavn skulde vi have af at bønfalde ham?
16 Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Se, deres Lykke hviler dog ikke i deres egen Haand! De ugudeliges Raad er langt fra mig.
17 Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
Hvor tit udslukkes vel de ugudeliges Lampe og kommer deres Ulykke over dem? hvor tit uddeler Gud Smerter til dem i sin Vrede?
18 Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
Blive de som Straa for Vejr og som Avner, hvilke Hvirvelvind bortstjæler?
19 Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
„Gud gemmer hans Uret til hans Børn.‟ Han skulde betale ham selv, at han fornemmer det.
20 saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
Hans egne Øjne skulle se hans Fordærvelse, og han skulde drikke af den Almægtiges Vrede.
21 Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
Thi hvad bekymrer han sig om sit Hus efter sig, naar hans Maaneders Tal er ude?
22 Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
Mon nogen vil lære Gud Kundskab, ham, som dømmer de høje?
23 Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
Den ene dør i sin fulde Styrke, ganske rolig og tryg;
24 sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
hans Kar vare fulde af Mælk, og Marven i hans Ben var vædskefuld.
25 Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
Men den anden maa dø med en beskelig bedrøvet Sjæl og har ikke nydt noget godt.
26 Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
De skulle ligge med hinanden i Støvet, og Ormene skulle bedække dem.
27 Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
Se, jeg kender eders Tanker, ja eders Rænker, med hvilke I gøre Vold imod mig;
28 Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
thi I sige: Hvor er Voldsmandens Hus? og hvor er Teltet, hvor de ugudelige boede?
29 – nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
Have I ikke adspurgt de vejfarende, og erkende I ikke deres Vidnesbyrd,
30 hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
at den onde skulde spares til Ulykkens Dag, skulde føres frem til Vredens Dag?
31 Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
„Hvo vil forholde ham hans Vej? naar han gør noget, hvo vil betale ham?
32 Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
Og han føres hen til Gravene, og ved Gravhøjen lever hans Minde.
33 édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
I Dalens Muld hviler han sødt, og han drager hvert Menneske efter sig, og paa dem foran ham er ikke Tal.‟
34 Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
Hvorledes trøste I mig da med Forfængelighed? og hvad der bliver tilbage af eders Svar, er Troløshed.
