Jób 20

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

A Sofar Namaæanin odgovori i reèe:

2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

Zato me misli moje nagone da odgovorim, i zato hitim.

3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

Èuo sam ukor koji me sramoti, ali æe duh iz razuma mojega odgovoriti za me.

4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

Ne znaš li da je tako otkako je vijeka, otkako je postavljen èovjek na zemlji,

5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

Da je slava bezbožnijeh za malo i radost licemjerova za èas?

6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

Da bi mu visina doprla do neba, i glava se njegova dotakla oblaka,

7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

Nestaæe ga zasvagda kao kala njegova; i koji ga vidješe reæi æe: kuda se djede?

8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

Kao san odletjeæe, i neæe se naæi, i išèeznuæe kao noæna utvara.

9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

Oko koje ga je gledalo neæe više, niti æe ga više vidjeti mjesto njegovo.

10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

Sinovi njegovi umiljavaæe se siromasima i ruke æe njegove vraæati što je oteo.

11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

Kosti æe njegove biti pune grijeha mladosti njegove, i oni æe ležati s njim u prahu.

12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

Ako mu je i slatka u ustima zloæa i krije je pod jezikom svojim,

13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

Èuva je i ne pušta je, nego je zadržava u grlu svom,

14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

Ipak æe se jelo njegovo pretvoriti u crijevima njegovijem, postaæe u njemu jed aspidin.

15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

Blago što je proždro izbljuvaæe, iz trbuha njegova istjeraæe ga Bog.

16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

Jed æe aspidin sisati, ubiæe ga jezik gujinji.

17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

Neæe vidjeti potoka ni rijeka kojima teèe med i maslo.

18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

Vratiæe muku, a neæe je pojesti; prema blagu biæe promjena, i neæe se radovati.

19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

Jer je tlaèio i ostavljao uboge, kuæe je otimao i nije zidao.

20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

Jer nije nigda osjetio mira u trbuhu svom, ni što mu je najmilije neæe saèuvati.

21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

Ništa mu neæe ostati od hrane njegove. Zato ne može dobro njegovo trajati.

22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

Kad se ispuni izobilje njegovo, tada æe biti u nevolji; sve ruke nevoljnijeh udariæe na nj.

23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

Kad bi napunio trbuh svoj, poslaæe na nj Bog jarost gnjeva svojega, i pustiæe je kao dažd na njega i na jelo njegovo.

24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

Kad stane bježati od oružja gvozdenoga, prostrijeliæe ga luk mjedeni.

25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

Strijela puštena proæi æe kroz tijelo njegovo, i svijetlo gvožðe izaæi æe iz žuèi njegove; kad poðe, obuzeæe ga strahote.

26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

Sve æe tame biti sakrivene u tajnim mjestima njegovijem; proždrijeæe ga oganj neraspiren, i ko ostane u šatoru njegovu zlo æe mu biti.

27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

Otkriæe nebesa bezakonje njegovo, i zemlja æe ustati na nj.

28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

Otiæi æe ljetina doma njegova, rastoèiæe se u dan gnjeva njegova.

29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

To je dio od Boga èovjeku bezbožnomu i našljedstvo od Boga za besjedu njegovu.