Jób 20
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Aa le hoe ty natoi’ i Tsofare nte-Naamate:
2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
Mañetsek’ ahy hanao o fitsakoreakoo, naho tokoen-draha ty am-pisafoañ’ ao.
3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
Fa tsinanoko i endake fañinjeañ’ ahiy, fe manoiñe ahy ty arofo tsy takam-pahilàlako.
4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
Tsy fohi’o hao boake haehae zay, hirik ami’ty nampipohañe ondaty an-tane atoy?
5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
T’ie anianik’ avao ty hafalea’ o tsereheñeo, mihelañe ty firebeha’ ty tsy aman-Kàke.
6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
Ndra te mitakatse andikerañe eñe ty fitoabora’e, naho mioza rahoñe i añambone’ey,
7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
mbe hihomake manahake o fiamonto’eo kitro-katroke; hanao ty hoe o mpahatrea’ azeo: Aia re?
8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
Himosaoñe hoe nofy re, tsy ho isake ka, hasiotse hoe aroñaron-kaleñe.
9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
Tsy ho isa’ ty fihaino nahaoniñe aze; tsy hahatrea aze ka i akiba’ey.
10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
Mipay tretre amo rarakeo o ana’eo; le soloem-pità’e o vara’eo.
11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
Lifotse ty havitrihan-katora’e o taola’eo, fe hitrao fidok’ ama’e an-debok’ ao.
12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
Ndra te mamy am-palie’e ao ty halò-tsere’e vaho aeta’e ambane famele’e ao,
13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
ndra te tea’e, tsy foe’e, tambozore’e am-palie’e ao,
14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
le hiova hafaitse am-pisafoa’e ao o mahakama’eo; hoe vorehe’ o mereñeo ty ao.
15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
Agedra’e o varao fe haloa’e; ampañiliñan’ Añahare boak’ am-pisafoa’e ao.
16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
Sihe’e ty vorem-pañàneñe; avetra’ ty fitsipom-pandrefeala.
17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
Tsy ho sambae’e o torahañeo, o saka midoandoan-tantele naho hendron-drononoo.
18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
Havaha’e i nifanehafa’ey, fa tsy hatele’e; i vara niazo’e an-takinakey tsy hahafale aze,
19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
Amy te finorekeke’e o rarakeo vaho nado’e ho poie’e; nitavane’e ty anjomba tsy rinanji’e.
20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
Ty amy tsy fipendreñañe an-tro’e ao, tsy apo’ i fihaña’e te eo ty himolaotse ama’e.
21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
Po-draha sisa hagodrañe; toly ndra hihelañe añe ty firaorao’e.
22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
Ami’ty haliforan-kavokara’e ty hanjoa’e fanjirañe; fonga atreatre’e ze fità’ o misotrio.
23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
Ie boboke ty fisafoa’e le hafetsa’e ama’e ty fiforoforoan-kaviñera’e, hakojojoa’e ama’e t’ie mihinañe.
24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
Ndra te hivoratsaha’e ty fialiam-bý, hampitrofak’ aze ty fale torisìke.
25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
Sitoneñe, le miakatse an-dambosi’e, i masioñe milimolimotsey boak’ añ’afero’e ao; vaho vovoem-pirevendreveñañe.
26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
Fimoromoroñañe ty vandroñeñe ho amo vara’eo. Afo tsy rarafeñe ty hamorototo aze vaho hangotomomoke ty honka’e añ’akiba’e ao.
27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
Ho borahe’ o likerañeo o hakeo’eo; hitroatse hiatreatrea’ ty tane toy.
28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
Ho kopaheñe ty vokatse an-kivoho’e ao, ie hasoik’ añe amy andron-kaviñera’ey.
29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.
Izay ty toly havalen’ Añahare amy lo-tserekey, ty ampandovaen’ Añahare aze.
