Jób 20

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

Dia namaly Zofara Namatita ka nanao hoe:

2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

Noho izany dia mamaly ahy ny eritreritro, eny, noho ny fihetsiketsiky ny saiko.

3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

Reko lalandava ny anatra mampahamenatra ahy; Ary ny fanahiko mamaly ahy avy amin’ ny fahalalako.

4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

Tsy fantatrao va fa hatramin’ ny ela, eny, hatrizay nampitoerana ny olona tetỳ ambonin’ ny tany,

5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

Dia vetivety foana ny firavoravoan’ ny ratsy fanahy, ary indray mipi-maso monja ny fifalian’ ny mpihatsaravelatsihy?

6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

Fa na dia mipaka amin’ ny lanitra aza ny hahavony, ka mitehika amin’ ny rahona ny lohany,

7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

Dia ho very mandrakizay toy ny dikiny ihany izy; Izay nahita azy dia hanao hoe: Aiza izy?

8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

Manidina tahaka ny nofy izy ka tsy ho hita; Eny, ampandosirina tahaka ny tsindrimandry amin’ ny alina izy.

9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

Ny maso izay mijery, dia indray mitopy ihany no ahitany azy; Ary dia tsy hahita azy intsony ny fitoerany.

10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

Ny zanany hitambitamby amin’ ny malahelo, ary ny tànany ihany no hampody ny hareny.

11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

Ny taolany dia feno ny herin’ ny fahatanorana, Nefa hiara-mandry aminy eo amin’ ny vovoka izany.

12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

Na dia mamy ao am-bavany aza ny ratsy, ka afeniny ao ambanin’ ny lelany,

13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

Ary tsitsiny ka tsy foiny, fa tehiriziny ao amin’ ny lanilaniny ihany,

14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

Dia miova ny haniny ao an-kibony, ka aferon’ ny vipera no ao anatiny.

15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

Harena no nateliny, nefa aloany indray; Loaran’ Andriamanitra hiala ao an-kibony izany.

16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

Ny poizin’ ny vipera no hotsentsefiny; Hahafaty azy ny lelan’ ny menarana.

17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

Tsy ho faly mahita renirano izy, dia ony sy riaky ny tantely sy ronono.

18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

Tsy azony atelina izay nikelezany aina, fa tsy maintsy hampodiny; Na dia be aza ny hareny, dia tsy ho araka izany ny hafaliany.

19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

Fa nampahory sy nahafoy ny reraka izy ka naka trano an-keriny, fa tsy hahatontosa azy.

20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

Satria tsy mahalala mionona ny kibony, dia tsy hahavonjy ny tenany mbamin’ ny tiany indrindra izy.

21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

Tsy misy tsy tratry ny fieremany; Ka dia tsy haharitra ny fiadanany.

22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

Ho poriporitra izy, na dia mihoa-pampana aza ny fananany; Ny tanan’ ny ory no hamely azy.

23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

Halefan’ Andriamanitra ny fahatezerany mirehitra hameno ny kibony; Eny, halatsany aminy toy ny ranonorana izany ho hanina ho azy.

24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

Raha mandositra ny vy fiadiana izy, dia hahavoa azy miboroaka ny tsipìka varahina;

25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

Tsoahany izany, ka mivoaka avy amin’ ny tenany; Eny, ny manelatselatra dia mivoaka avy amin’ ny aferony; Lasa izy azon’ ny fahatahorana mafy.

26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

Ny aizim-pito no voarakitra ho amin’ ny raki-malalany; Afo tsy tsofina no handoro azy sady handevona izay sisa ao amin’ ny lainy.

27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

Hambaran’ ny lanitra ny helony, Ary ny tany hitsangana hiampanga azy,

28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

Ho lasa ny harena tafiditra ao an-tranony; Eny, ho levona izany amin’ ny andro fahatezerany.

29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

Izany no anjaran’ ny ratsy fanahy avy amin’ Andriamanitra, sy lova voatendrin’ Andriamanitra ho azy.