Jób 20
1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
Idcirco cogitationes meae variae succedunt sibi, et mens in diversa rapitur.
3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
Doctrinam, qua me arguis, audiam, et spiritus intelligentiae meae respondebit mihi.
4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
Hoc scio a principio, ex quo positus est homo super terram,
5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
Quod laus impiorum brevis sit, et gaudium hypocritae ad instar puncti.
6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
Si ascenderit usque ad caelum superbia eius, et caput eius nubes tetigerit:
7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
Quasi sterquilinium in fine perdetur: et qui eum viderant, dicent: Ubi est?
8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
Velut somnium avolans non invenietur, transiet sicut visio nocturna.
9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
Oculus, qui eum viderat, non videbit, neque ultra intuebitur eum locus suus.
10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
Filii eius atterentur egestate, et manus illius reddent ei dolorem suum.
11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
Ossa eius implebuntur vitiis adolescentiae eius, et cum eo in pulvere dormient.
12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
Cum enim dulce fuerit in ore eius malum, abscondet illud sub lingua sua.
13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
Parcet illi, et non derelinquet illud, et celabit in gutture suo.
14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
Panis eius in utero illius vertetur in fel aspidum intrinsecus.
15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
Divitias, quas devoravit, evomet, et de ventre illius extrahet eas Deus.
16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
Caput aspidum suget, et occidet eum lingua viperae.
17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
(Non videat rivulos fluminis, torrentes mellis, et butyri.)
18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
Luet quae fecit omnia, nec tamen consumetur: iuxta multitudinem adinventionum suarum, sic et sustinebit.
19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
Quoniam confringens nudavit pauperes: domum rapuit, et non aedificavit eam.
20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
Nec est satiatus venter eius: et cum habuerit quae concupierat, possidere non poterit.
21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
Non remansit de cibo eius, et propterea nihil permanebit de bonis eius.
22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
Cum satiatus fuerit, arctabitur, aestuabit, et omnis dolor irruet super eum.
23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
Utinam impleatur venter eius, ut emittat in eum iram furoris sui, et pluat super illum bellum suum.
24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
Fugiet arma ferrea, et irruet in arcum aereum.
25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
Gladius eductus, et egrediens de vagina sua, et fulgurans in amaritudine sua: vadent, et venient super eum horribiles.
26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
Omnes tenebrae absconditae sunt in occultis eius: devorabit eum ignis, qui non succenditur, affligetur relictus in tabernaculo suo.
27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
Revelabunt caeli iniquitatem eius, et terra consurget adversus eum.
28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
Apertum erit germen domus illius, detrahetur in die furoris Dei.
29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.
Haec est pars hominis impii a Deo, et hereditas verborum eius a Domino.
