Jób 20

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:

7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?

8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.

10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.

11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;

13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.

16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,

17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.

22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.

25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.

26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.