Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Na Hiob kasaa bio sɛ,
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
“Mobɛhyɛ me aniɛyaa na mode nsɛm abubu me akɔsi da bɛn?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Mpɛn edu nie a moasopa me; mo ani nwu sɛ moto hyɛ me so.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Sɛ ɛyɛ nokorɛ sɛ mafom ɛkwan a, me mfomsoɔ yɛ me nko ara asɛm.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Sɛ ampa sɛ mobɛma mo ho so wɔ me so na mode mʼanimguaseɛ ayɛ adanseɛ atia me a,
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
ɛnneɛ monhunu sɛ Onyankopɔn ayɛ me bɔne na ɔde nʼatena atwa me ho ahyia.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
“Ɛwom sɛ mesu sɛ, ‘Wɔafom me’ deɛ, nanso obiara mmua me; meteam pɛ mmoa, nanso atɛntenenee biara nni hɔ.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Wasi me ɛkwan enti mentumi mensene; wama mʼakwan so aduru sum.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Wayi mʼanimuonyam afiri me so na watu mʼahenkyɛ afiri me ti so.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Wasɛe me akwannuasa nyinaa so de awie me; watu mʼanidasoɔ ase te sɛ dua.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Nʼabufuo huru tia me; na wakan me afra nʼatamfoɔ mu.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Nʼakodɔm ba anibereɛ so; wɔsisi mpie de tia me na wɔtwa me ntomadan ho hyia.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
“Wayi me nuammarima afiri me ho; na mʼamanifoɔ nso, watwe wɔn ho koraa.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Mʼabusuafoɔ kɔ; na me nnamfonom werɛ afiri me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Mʼahɔhoɔ ne me mmaawa bu me sɛ ɔhɔhoɔ; mete sɛ ɔnanani ma wɔn.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Mefrɛ me ɔsomfoɔ, na ɔmmua; mpo, mete mʼano srɛ no.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Me home bɔn me yere; me ho afono mʼankasa nuammarima.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Mpo, mmarimmaa nkumaa bu me animtiaa; sɛ mepue a wɔdi me ho fɛw.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Me nnamfo berɛboɔ kyiri me; mʼadɔfoɔ asɔre atia me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Maka honam ne nnompe, na ɛkaa kakraa bi, anka merewu.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
“Monhunu me mmɔbɔ, me nnamfonom, monhunu mmɔbɔ, na Onyankopɔn nsa abɔ me.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Adɛn enti na motaa me so, sɛdeɛ Onyankopɔn yɛ no? Na mommfa me honam mu yea yi saa ara?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
“Ao, anka wɔmfa me nsɛm nhyɛ nwoma mu, anka wɔntwerɛ wɔ nwoma mmobɔeɛ so,
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
anka wɔmfa dadeɛ twerɛdua nyiyi wɔ sumpii so, anaa wɔnkrukyire wɔ abotan so afebɔɔ.
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Menim sɛ me odimafoɔ te ase, na awieeɛ no ɔbɛsɔre agyina asase so.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
Na sɛ me wedeɛ wie sɛe a, mede mʼani bɛhunu Onyankopɔn.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Me ara mɛhunu no mede mʼani, na ɛnyɛ obi foforɔ ani, bɛhunu no. Mʼakoma ho pere no wɔ me mu.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
“Sɛ moka sɛ, ‘Yɛbɛteetee no, ɛfiri sɛ ɔhaw no firi ɔno ara’ a,
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
ɛsɛ sɛ mosuro akofena no. Abufuo nam akofena so de asotwe bɛba, na mobɛhunu sɛ atemmuo wɔ hɔ.”
