Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Bet Ījabs atbildēja un sacīja:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
Cik ilgi jūs manu dvēseli bēdināsiet un mani mocīsiet ar vārdiem?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Jūs gan desmitkārt mani likuši kaunā un nekaunaties mani tā nomākt.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Un ja es tiešām esmu maldījies, tad tā maldīšanās ir mana.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Vai tad jums tiešām tā bija lielīties pret mani un pierādīt manu kaunu?
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Ņemiet jel vērā, kā Dievs mani lauzis un mani apvaldzinājis ar Savu tīklu.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Redzi, es brēcu par varas darbu, bet man neatbild; es kliedzu pēc palīga, bet tiesas nav.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Manam ceļam Viņš licis šķēršļus, ka netieku uz priekšu, un uz manām tekām Viņš licis tumsību.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Manu godu Viņš man novilcis un atņēmis manas galvas kroni.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Viņš mani nopostījis visapkārt, ka eju bojā, un manu cerību Viņš izsakņojis kā koku.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Viņš iededzinājis Savu bardzību pret mani un mani tur kā Savu ienaidnieku.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Viņa kara spēki sanākuši kopā un pret mani taisījuši savu ceļu un apmetuši lēģeri ap manu dzīvokli.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Manus brāļus viņš atšķīris tālu no manis, un mani draugi man palikuši visai sveši.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Mani tuvinieki atstājās, un mani draugi mani aizmirst.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Mana saime un manas kalpones tur mani par svešinieku, un es esmu kā svešs viņu acīs.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Es saucu savu kalpu, bet tas neatbild, tas man mīļi jālūdzās ar savu muti.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Mana dvaša riebj manai sievai, un mana smaka manas mātes bērniem.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Pat puikas mani nicina; kad es ceļos, tad tie man runā pretim.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Visi mani uzticamie draugi mani tur par negantību, un ko es mīlējis, tie ir griezušies pret mani.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Mani kauli līp pie manas ādas un pie manas miesas, un maniem zobiem āda vien atliek.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Apžēlojaties par mani, apžēlojaties par mani, mani draugi! Jo Dieva roka mani aizskārusi.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Kāpēc jūs mani vajājat, kā tas stiprais Dievs, un no manas miesas nevarat pieēsties?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Ak kaut mani vārdi taptu sarakstīti, ak kaut tie taptu iezīmēti grāmatā!
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
Kaut tie ar dzelzs kaltu un svinu par mūžīgu piemiņu taptu iecirsti akmenī.
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Bet es zinu, ka mans Pestītājs dzīvs, un pēcgalā Viņš celsies pār pīšļiem.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
Un kad mana āda, kas tā sasista, vairs nebūs, tad vaļā no savas miesas es skatīšu Dievu.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Tiešām, es Viņu sev skatīšu, un manas acis Viņu redzēs, un nebūs svešs. - Mana sirds iekš manis ilgojās.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Kad jūs sakāt: Kā mēs to vajāsim? Un ka tā vaina pie manis atrasta:
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Tad bīstaties no zobena; jo zobens ir tā bardzība par noziegumiem, lai jūs atzīstat, ka ir sodība.
