Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Respondens autem Job, dixit:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
[Usquequo affligitis animam meam, et atteritis me sermonibus?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
En decies confunditis me, et non erubescitis opprimentes me.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Nempe etsi ignoravi, mecum erit ignorantia mea.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
At vos contra me erigimini, et arguitis me opprobriis meis.
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Saltem nunc intelligite quia Deus non æquo judicio afflixerit me, et flagellis suis me cinxerit.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Ecce clamabo, vim patiens, et nemo audiet; vociferabor, et non est qui judicet.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Semitam meam circumsepsit, et transire non possum: et in calle meo tenebras posuit.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Spoliavit me gloria mea, et abstulit coronam de capite meo.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Destruxit me undique, et pereo: et quasi evulsæ arbori abstulit spem meam.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Iratus est contra me furor ejus, et sic me habuit quasi hostem suum.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Simul venerunt latrones ejus, et fecerunt sibi viam per me, et obsederunt in gyro tabernaculum meum.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Dereliquerunt me propinqui mei, et qui me noverant obliti sunt mei.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Inquilini domus meæ et ancillæ meæ sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Servum meum vocavi, et non respondit: ore proprio deprecabar illum.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Halitum meum exhorruit uxor mea, et orabam filios uteri mei.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Stulti quoque despiciebant me: et cum ab eis recessissem, detrahebant mihi.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Abominati sunt me quondam consiliarii mei, et quem maxime diligebam, aversatus est me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Pelli meæ, consumptis carnibus, adhæsit os meum, et derelicta sunt tantummodo labia circa dentes meos.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Miseremini mei, miseremini mei saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Quare persequimini me sicut Deus, et carnibus meis saturamini?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Quis mihi tribuat ut scribantur sermones mei? quis mihi det ut exarentur in libro
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
stylo ferreo et plumbi lamina, vel celte sculpantur in silice?
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Scio enim quod redemptor meus vivit, et in novissimo die de terra surrecturus sum:
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
et rursum circumdabor pelle mea, et in carne mea videbo Deum meum:
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alius: reposita est hæc spes mea in sinu meo.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Quare ergo nunc dicitis: Persequamur eum, et radicem verbi inveniamus contra eum?
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Fugite ergo a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est: et scitote esse judicium.]
