Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
ヨブこたへて曰く
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
汝ら我心をなやまし 言語をもて我を打くだくこと何時までぞや
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
なんぢら已に十次も我を辱しめ我を惡く待ひてなほ愧るところ無し
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
假令われ眞に過ちたらんもその過は我の身に止れり
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
なんぢら眞に我に向ひて誇り我身に羞べき行爲ありと證するならば
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
神われを虐げその網羅をもて我と包みたまへりと知るべし
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
我虐げらるると叫べども答なく 呼はり求むれども審理なし
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
彼わが路の周圍に垣を結めぐらして逾る能はざらしめ 我が行く途に黒暗を蒙むらしめ
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
わが光榮を褫ぎわが冠冕を首より奪ひ
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
四方より我を毀ちて失しめ 我望を樹のごとくに根より拔き
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
我にむかひて震怒を燃し 我を敵の一人と見たまへり
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
その軍旅ひとしく進み途を高くして我に攻寄せ わが天幕の周圍に陣を張り
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
彼わが兄弟等をして遠くわれを離れしめたまへり 我を知る人々は全く我に疎くなりぬ
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
わが親戚は往來を休め わが朋友はわれを忘れ
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
わが家に寄寓る者およびわが婢等は我を見て外人のごとくす 我かれらの前にては異國人のごとし
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
われわが僕を喚べどもこたへず 我口をもて彼に請はざるを得ざるなり
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
わが氣息はわが妻に厭はれ わが臭氣はわが同胎の子等に嫌はる
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
童子等さへも我を侮どり 我起あがれば則ち我を嘲ける
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
わが親しき友われを惡みわが愛したる人々ひるがへりてわが敵となれり
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
わが骨はわが皮と肉とに貼り 我は僅に齒の皮を全うして逃れしのみ
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
わが友よ汝等われを恤れめ 神の手われを撃り
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
汝らなにとて神のごとくして我を攻め わが肉に饜ことなきや
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
望むらくは我言の書留られんことを 望むらくは我言書に記されんことを
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
望むらくは鐡の筆と鉛とをもて之を永く磐石に鐫つけおかんことを
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
われ知る我を贖ふ者は活く 後の日に彼かならず地の上に立ん
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
わがこの皮この身の朽はてん後われ肉を離れて神を見ん
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
我みづから彼を見たてまつらん 我目かれを見んに識らぬ者のごとくならじ 我が心これを望みて焦る
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
なんぢら若われら如何に彼を攻めんかと言ひ また事の根われに在りと言ば
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
劍を懼れよ 忿怒は劍の罰をきたらす 斯なんぢら遂に審判のあるを知ん
