Jób 19

1 Felelt Jób és mondta:

Allora Giobbe rispose e disse:

2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?

“Fino a quando affliggerete l’anima mia e mi tormenterete coi vostri discorsi?

3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?

Son già dieci volte che m’insultate, e non vi vergognate di malmenarmi.

4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.

Dato pure ch’io abbia errato, il mio errore concerne me solo.

5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:

Ma se proprio volete insuperbire contro di me e rimproverarmi la vergogna in cui mi trovo,

6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.

allora sappiatelo: chi m’ha fatto torto e m’ha avvolto nelle sue reti è Dio.

7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.

Ecco, io grido: “Violenza!” e nessuno risponde; imploro aiuto, ma non c’è giustizia!

8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.

Dio m’ha sbarrato la via e non posso passare, ha coperto di tenebre il mio cammino.

9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.

M’ha spogliato della mia gloria, m’ha tolto dal capo la corona.

10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.

M’ha demolito a brano a brano, e io me ne vo! ha sradicata come un albero la mia speranza.

11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.

Ha acceso l’ira sua contro di me, e m’ha considerato come suo nemico.

12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.

Le sue schiere son venute tutte insieme, si sono spianata la via fino a me, han posto il campo intorno alla mia tenda.

13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.

Egli ha allontanato da me i miei fratelli, i miei conoscenti si son del tutto alienati da me.

14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.

M’hanno abbandonato i miei parenti, gl’intimi miei m’hanno dimenticato.

15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.

I miei domestici e le mie serve mi trattan da straniero; agli occhi loro io sono un estraneo.

16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.

Chiamo il mio servo, e non risponde, devo supplicarlo con la mia bocca.

17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.

Il mio fiato ripugna alla mia moglie, faccio pietà a chi nacque dal seno di mia madre.

18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.

Perfino i bimbi mi sprezzano; se cerco d’alzarmi mi scherniscono.

19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.

Tutti gli amici più stretti m’hanno in orrore, e quelli che amavo mi si son vòlti contro.

20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?

Le mie ossa stanno attaccate alla mia pelle, alla mia carne, non m’è rimasto che la pelle de’ denti.

21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!

Pietà, pietà di me, voi, miei amici! ché la man di Dio m’ha colpito.

22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?

Perché perseguitarmi come fa Dio? Perché non siete mai sazi della mia carne?

23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;

Oh se le mie parole fossero scritte! se fossero consegnate in un libro!

24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!

se con lo scalpello di ferro e col piombo fossero incise nella roccia per sempre!…

25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.

Ma io so che il mio Vindice vive, e che alla fine si leverà sulla polvere.

26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!

E quando, dopo la mia pelle, sarà distrutto questo corpo, senza la mia carne, vedrò Iddio.

27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.

Io lo vedrò a me favorevole; lo contempleranno gli occhi miei, non quelli d’un altro… il cuore, dalla brama, mi si strugge in seno!

28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:

Se voi dite: Come lo perseguiteremo, come troveremo in lui la causa prima dei suoi mali?

29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.

Temete per voi stessi la spada, ché furiosi sono i castighi della spada affinché sappiate che v’è una giustizia”.