Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
