Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Job prit la parole et dit:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
Jusques à quand affligerez-vous mon âme, Et m’écraserez-vous de vos discours?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Voilà dix fois que vous m’outragez; N’avez-vous pas honte de m’étourdir ainsi?
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Si réellement j’ai péché, Seul j’en suis responsable.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Pensez-vous me traiter avec hauteur? Pensez-vous démontrer que je suis coupable?
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Sachez alors que c’est Dieu qui me poursuit, Et qui m’enveloppe de son filet.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Voici, je crie à la violence, et nul ne répond; J’implore justice, et point de justice!
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Il m’a fermé toute issue, et je ne puis passer; Il a répandu des ténèbres sur mes sentiers.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Il m’a dépouillé de ma gloire, Il a enlevé la couronne de ma tête.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Il m’a brisé de toutes parts, et je m’en vais; Il a arraché mon espérance comme un arbre.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
Il s’est enflammé de colère contre moi, Il m’a traité comme l’un de ses ennemis.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Ses troupes se sont de concert mises en marche, Elles se sont frayées leur chemin jusqu’à moi, Elles ont campé autour de ma tente.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Il a éloigné de moi mes frères, Et mes amis se sont détournés de moi;
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Je suis abandonné de mes proches, Je suis oublié de mes intimes.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Je suis un étranger pour mes serviteurs et mes servantes, Je ne suis plus à leurs yeux qu’un inconnu.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
J’appelle mon serviteur, et il ne répond pas; Je le supplie de ma bouche, et c’est en vain.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Mon humeur est à charge à ma femme, Et ma plainte aux fils de mes entrailles.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Je suis méprisé même par des enfants; Si je me lève, je reçois leurs insultes.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Ceux que j’avais pour confidents m’ont en horreur, Ceux que j’aimais se sont tournés contre moi.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair; Il ne me reste que la peau des dents.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Ayez pitié, ayez pitié de moi, vous, mes amis! Car la main de Dieu m’a frappé.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Pourquoi me poursuivre comme Dieu me poursuit? Pourquoi vous montrer insatiables de ma chair?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Oh! Je voudrais que mes paroles fussent écrites, Qu’elles fussent écrites dans un livre;
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
Je voudrais qu’avec un burin de fer et avec du plomb Elles fussent pour toujours gravées dans le roc…
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Mais je sais que mon rédempteur est vivant, Et qu’il se lèvera le dernier sur la terre.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
Quand ma peau sera détruite, il se lèvera; Quand je n’aurai plus de chair, je verrai Dieu.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Je le verrai, et il me sera favorable; Mes yeux le verront, et non ceux d’un autre; Mon âme languit d’attente au-dedans de moi.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Vous direz alors: Pourquoi le poursuivions-nous? Car la justice de ma cause sera reconnue.
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Craignez pour vous le glaive: Les châtiments par le glaive sont terribles! Et sachez qu’il y a un jugement.
