Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
And Job answers and says:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
“Until when do you afflict my soul, And bruise me with words?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
These ten times you put me to shame, you do not blush. You make yourselves strange to me—
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
And also—truly, I have erred, My error remains with me.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
If, truly, you magnify yourselves over me, And decide my reproach against me;
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
Know now, that God turned me upside down, And has set around His net against me,
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Behold, I cry out—violence, and am not answered, I cry aloud, and there is no judgment.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
He hedged up my way, and I do not pass over, And He places darkness on my paths.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
He has stripped my honor from off me, And He turns the crown from my head.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
He breaks me down all around, and I go, And removes my hope like a tree.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
And He kindles His anger against me, And reckons me to Him as His adversaries.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
His troops come in together, And they raise up their way against me, And encamp around my tent.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
He has put my brothers far off from me, And my acquaintances have surely been estranged from me.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
My neighbors have ceased And my familiar friends have forgotten me,
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
Sojourners of my house and my maids, Reckon me for a stranger; I have been an alien in their eyes.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
I have called to my servant, And he does not answer, With my mouth I make supplication to him.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
My spirit is strange to my wife, And my favors to the sons of my [mother’s] womb.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Also sucklings have despised me, I rise, and they speak against me.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
All the men of my counsel detest me, And those I have loved, Have been turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
To my skin and to my flesh My bone has cleaved, And I deliver myself with the skin of my teeth.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Pity me, pity me, you my friends, For the hand of God has struck against me.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Why do you pursue me as God? And are not satisfied with my flesh?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Who grants now, that my words may be written? Who grants that they may be inscribed in a scroll?
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
With a pen of iron and lead—They may be hewn in a rock forever.
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
That—I have known my Redeemer, The Living and the Last, For He raises the dust.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
And after my skin has surrounded this [body], Then from my flesh I see God—
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
Whom I see on my side, And my eyes have beheld, and not a stranger, My reins have been consumed in my bosom.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
But you say, Why do we pursue after him? And the root of the matter has been found in me.
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Be afraid because of the sword, For the punishments of the sword [are] furious, That you may know that [there is] a judgment.”
