< Jób 19 >

1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
“How long will you torment me and crush me with your words?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
Ten times now you have reproached me; you shamelessly mistreat me.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Even if I have truly gone astray, my error concerns me alone.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
If indeed you would exalt yourselves above me and use my disgrace against me,
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
then understand that it is God who has wronged me and drawn His net around me.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Though I cry out, ‘Violence!’ I get no response; though I call for help, there is no justice.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
He has blocked my way so I cannot pass; He has veiled my paths with darkness.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
He has stripped me of my honor and removed the crown from my head.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
He tears me down on every side until I am gone; He uproots my hope like a tree.
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
His anger burns against me, and He counts me among His enemies.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
His troops advance together; they construct a ramp against me and encamp around my tent.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
He has removed my brothers from me; my acquaintances have abandoned me.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
My kinsmen have failed me, and my friends have forgotten me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
My guests and maidservants count me as a stranger; I am a foreigner in their sight.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
I call for my servant, but he does not answer, though I implore him with my own mouth.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
My breath is repulsive to my wife, and I am loathsome to my own family.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Even little boys scorn me; when I appear, they deride me.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
All my best friends despise me, and those I love have turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
My skin and flesh cling to my bones; I have escaped by the skin of my teeth.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Have pity on me, my friends, have pity, for the hand of God has struck me.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Why do you persecute me as God does? Will you never get enough of my flesh?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
I wish that my words were recorded and inscribed in a book,
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
by an iron stylus on lead, or chiseled in stone forever.
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
But I know that my Redeemer lives, and in the end He will stand upon the earth.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
Even after my skin has been destroyed, yet in my flesh I will see God.
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
I will see Him for myself; my eyes will behold Him, and not as a stranger. How my heart yearns within me!
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
If you say, ‘Let us persecute him, since the root of the matter lies with him,’
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
then you should fear the sword yourselves, because wrath brings punishment by the sword, so that you may know there is a judgment.”

< Jób 19 >