Jób 19
1 Felelt Jób és mondta:
Men Job svarede og sagde:
2 Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
Hvor længe ville I bedrøve min Sjæl og knuse mig med Ord?
3 Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
I have nu ti Gange forhaanet mig, I skammede eder ikke ved at overdøve mig.
4 De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
Og sandelig, om jeg end har faret vild, da bliver jo min Vildfarelse hos mig selv.
5 Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
Dersom I virkelig vilde ophøje eder imod mig og overbevise mig om min Skam,
6 tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
saa forstaar dog, at Gud har forvendt min Sag og har ladet sit Garn omringe mig.
7 Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
Se, jeg raaber over Vold, og jeg faar ikke Svar; jeg skriger, og der er ingen Ret.
8 Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
Han satte Gærde for min Vej, at jeg ikke kan komme over, og han lagde Mørkhed over mine Stier.
9 Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
Han afførte mig min Ære og borttog mit Hoveds Krone.
10 Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
Han nedbrød mig trindt omkring, og jeg for bort; han oprykkede mit Haab som et Træ;
11 Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
og han optændte sin Vrede imod mig og agtede mig over for sig som sine Fjender.
12 Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
Hans Tropper kom til Hobe og banede sig Vej imod mig, og de lejrede sig trindt omkring mit Telt.
13 Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
Han fjernede mine Brødre fra mig, og de, som kende mig, holde sig aldeles fremmede for mig.
14 Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
Mine nærmeste have forladt mig, og mine Kyndinge have glemt mig.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
De, som bo hos mig i mit Hus, og mine Tjenestepiger agte mig som en fremmed, jeg er bleven en Udlænding for deres Øjne.
16 Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
Jeg kaldte ad min Tjener, og han svarede ikke; med egen Mund maatte jeg bede ham bønligt.
17 Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
Min Aand er bleven fremmed for min Hustru og min Kærlighed for min Moders Sønner.
18 Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
Endogsaa Børn foragte mig; staar jeg op, tale de imod mig.
19 Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
Alle de Mænd, som vare i min Fortrolighed, have Vederstyggelighed til mig, og de, som jeg elskede, have vendt sig imod mig.
20 Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
Mine Ben hænge ved min Hud og ved mit Kød, og jeg er netop undsluppen med mine Tænders Hud.
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
Forbarmer eder over mig, forbarmer eder over mig, I, mine Venner! thi Guds Haand har rørt mig.
22 Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
Hvi forfølge I mig, ligesom Gud, og kunne ikke mættes af mit Kød?
23 Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
Gid dog mine Ord maatte blive opskrevne, gid de maatte blive prentede i en Bog,
24 vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
ja, maatte de med en Jernstil og med Bly blive indhuggede i en Klippe til evig Tid!
25 De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
Og jeg ved, at min Genløser lever, og at han som den sidste skal staa op over Støvet.
26 S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
Og naar min Hud, saaledes sønderslidt, er borte, og jeg er blottet for mit Kød, skal jeg skue Gud,
27 A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
hvem jeg skal skue som den, der er for mig, og hvem mine Øjne skulle se, og ikke en fremmed; mine Nyrer forsmægte i mit Indre.
28 Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
Naar I sige: Hvor skulle vi dog forfølge ham! — og Sagens Rod skal være funden i mig —:
29 rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Da frygter for Sværdet; thi Vreden rammer Misgerninger, som fortjene Sværdet; paa det I skulle vide, at der er Dom til.
