Jób 18
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Allora Bildad di Suach rispose e disse:
2 Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
“Quando porrete fine alle parole? Fate senno, e poi parleremo.
3 Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
Perché siamo considerati come bruti e perché siamo agli occhi vostri degli esseri impuri?
4 Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
O tu, che nel tuo cruccio laceri te stesso, dovrà la terra, per cagion tua, essere abbandonata e la roccia esser rimossa dal suo luogo?
5 Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
Sì, la luce dell’empio si spegne, e la fiamma del suo fuoco non brilla.
6 Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
La luce si oscura nella sua tenda, e la lampada che gli sta sopra si spegne.
7 Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
I passi che facea nella sua forza si raccorciano, e i suoi propri disegni lo menano a ruina.
8 Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
Poiché i suoi piedi lo traggon nel tranello, e va camminando sulle reti.
9 sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
Il laccio l’afferra pel tallone, e la trappola lo ghermisce.
10 a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
Sta nascosta in terra per lui un’insidia, e sul sentiero lo aspetta un agguato.
11 Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
Paure lo atterriscono d’ogn’intorno, lo inseguono, gli stanno alle calcagna.
12 Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
La sua forza vien meno dalla fame, la calamità gli sta pronta al fianco.
13 Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
Gli divora a pezzo a pezzo la pelle, gli divora le membra il primogenito della morte.
14 Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
Egli è strappato dalla sua tenda che credea sicura, e fatto scendere verso il re degli spaventi.
15 Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
Nella sua tenda dimora chi non è de’ suoi, e la sua casa è cosparsa di zolfo.
16 Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
In basso s’inaridiscono le sue radici, in alto son tagliati i suoi rami.
17 Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
La sua memoria scompare dal paese, più non s’ode il suo nome per le campagne.
18 Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
E’ cacciato dalla luce nelle tenebre, ed è bandito dal mondo.
19 Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
Non lascia tra il suo popolo né figli, né nipoti, nessun superstite dov’egli soggiornava.
20 Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
Quei d’occidente son stupiti della sua sorte, e quei d’oriente ne son presi d’orrore.
21 Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
Certo son tali le dimore dei perversi e tale è il luogo di chi non conosce Iddio”.
