Jób 18
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
