Jób 18
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Then Baldad the Suhite answered, and said:
2 Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
How long will you throw out words? understand first, and so let us speak.
3 Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
Why are we reputed as beasts, and counted vile before you?
4 Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
Thou that destroyest thy soul in thy fury, shall the earth be forsaken for thee, and shall rocks be removed out of their place?
5 Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
Shall not the light of the wicked be extinguished, and the flame of his fire not shine?
6 Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
The light shall be dark in his tabernacle, and the lamp that is over him, shall be put out.
7 Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
The step of his strength shall be straitened, and his own counsel shall cast him down headlong.
8 Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
For he hath thrust his feet into a net, and walketh in its meshes.
9 sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
The sole of his foot shall be held in a snare, and thirst shall burn against him.
10 a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
A gin is hidden for him in the earth, and his trap upon the path.
11 Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
Fears shall terrify him on every side, and shall entangle his feet.
12 Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
Let his strength be wasted with famine, and let hunger invade his ribs.
13 Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
Let it devour the beauty of his skin, let the firstborn death consume his arms.
14 Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
Let his confidence be rooted out of his tabernacle, and let destruction tread upon him like a king.
15 Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
Let the companions of him that is not, dwell in his tabernacle, let brimstone be sprinkled in his tent.
16 Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
Let his roots be dried up beneath, and his harvest destroyed above.
17 Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
Let the memory of him perish from the earth and let not his name be renowned in the streets.
18 Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
He shall drive him out of light into darkness, and shall remove him out of the world.
19 Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
His seed shall not subsist, nor his offspring among his people, nor any remnants in his country.
20 Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
They that come after him shall be astonished at his day, and horror shall fall upon them that went before.
21 Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
These men are the tabernacles of the wicked, and this the place of him that knoweth not God.
