Jób 18
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Then Bildad the Shuhite replied:
2 Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
“How long until you end these speeches? Show some sense, and then we can talk.
3 Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
Why are we regarded as cattle, as stupid in your sight?
4 Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
You who tear yourself in anger— should the earth be forsaken on your account, or the rocks be moved from their place?
5 Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
Indeed, the lamp of the wicked is extinguished; the flame of his fire does not glow.
6 Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
The light in his tent grows dark, and the lamp beside him goes out.
7 Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
His vigorous stride is shortened, and his own schemes trip him up.
8 Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
For his own feet lead him into a net, and he wanders into its mesh.
9 sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
A trap seizes his heel; a snare grips him.
10 a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
A noose is hidden in the ground, and a trap lies in his path.
11 Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
Terrors frighten him on every side and harass his every step.
12 Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
His strength is depleted, and calamity is ready at his side.
13 Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
It devours patches of his skin; the firstborn of death devours his limbs.
14 Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
He is torn from the shelter of his tent and is marched off to the king of terrors.
15 Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
Fire resides in his tent; burning sulfur rains down on his dwelling.
16 Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
The roots beneath him dry up, and the branches above him wither away.
17 Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
The memory of him perishes from the earth, and he has no name in the land.
18 Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
He is driven from light into darkness and is chased from the inhabited world.
19 Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
He has no offspring or posterity among his people, no survivor where he once lived.
20 Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
Those in the west are appalled at his fate, while those in the east tremble in horror.
21 Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
Surely such is the dwelling of the wicked and the place of one who does not know God.”
