Jób 18
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Bildad iz Šuaha progovori tad i reče:
2 Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
“Kada kaniš obuzdat' svoje besjede? Opameti se sad da razgovaramo!
3 Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
Zašto nas držiš za stoku nerazumnu, zar smo životinje u tvojim očima?
4 Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
O ti, koji se od jarosti razdireš, hoćeš li da zemlja zbog tebe opusti da iz svoga mjesta iskoče pećine?
5 Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
Al' ugasit će se svjetlost opakoga, i neće mu sjati plamen na ognjištu.
6 Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
Potamnjet će svjetlo u njegovu šatoru i nad njime će se utrnut' svjetiljka.
7 Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
Krepki mu koraci postaju sputani, o vlastite on se spotiče namjere.
8 Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
Jer njegove noge vode ga u zamku, i evo ga gdje već korača po mreži.
9 sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
Tanka mu je zamka nogu uhvatila, i evo, užeta čvrsto ga pritežu.
10 a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
Njega vreba omča skrivena na zemlji, njega čeka klopka putem kojim hodi.
11 Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
Odasvuda strahovi ga prepadaju, ustopice sveudilj ga proganjaju.
12 Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
Glad je požderala svu snagu njegovu, nesreća je uvijek o njegovu boku.
13 Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
Boleština kobna kožu mu razjeda, prvenac mu smrti nagriza udove.
14 Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
Njega izvlače iz šatora njegova da bi ga odveli vladaru strahota.
15 Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
U njegovu stanu tuđinac stanuje, po njegovu domu prosipaju sumpor.
16 Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
Odozdo se suši njegovo korijenje, a odozgo grane sve mu redom sahnu.
17 Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
Spomen će se njegov zatrti na zemlji, njegovo se ime s lica zemlje briše.
18 Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
Iz svjetlosti njega u tminu tjeraju, izagnat' ga hoće iz kruga zemaljskog.
19 Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
U rodu mu nema roda ni poroda, nit' preživjela na njegovu ognjištu.
20 Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
Sudba je njegova Zapad osupnula, i čitav je Istok obuzela strepnja.
21 Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
Evo, takav usud snalazi zlikovca i dom onog koji ne priznaje Boga.”
