Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Moj dih je pokvarjen, moji dnevi so izumrli, zame so pripravljeni grobovi.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Mar niso tukaj z menoj zasmehovalci? Mar moje oko ne vztraja v njihovem izzivanju?
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Sedaj se ulezi, postavi me v poroštvo s seboj. Kdo je ta, ki bo udaril roki z menoj?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Kajti njihovo srce si skril pred razumevanjem, zato jih ne boš povišal.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Kdor svojim prijateljem govori prilizovanja, bodo pešale celo oči njegovih otrok.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Naredil me je tudi za tarčo posmeha med ljudstvom in poprej sem bil kakor bobnič.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Tudi moje oko je zatemnjeno zaradi bridkosti in vsi moji udi so kakor senca.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Pošteni možje bodo osupli ob tem in nedolžni se bo razvnel zoper hinavca.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Tudi pravični se bo držal svoje poti, kdor pa ima čiste roke, bo močnejši in močnejši.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Toda kar se tiče vas vseh, ali se vrnete in torej greste, kajti med vami ne morem najti enega modrega moža.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Moji dnevi so minili, moji nameni so zlomljeni, celó misli mojega srca.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Noč spreminjajo v dan, svetloba je kratka zaradi teme.
Če čakam, je moja hiša grob; svojo posteljo sem postlal v temi. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Trohnenju sem rekel: ›Ti si moj oče, ‹ ličinki: › Ti si moja mati in moja sestra.‹
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Kje je sedaj moje upanje? Glede mojega upanja, kdo ga bo videl?
