< Jób 17 >
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Mans gars ir vājš, manas dienas pagalam, kaps man ir klāt.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Tiešām, mēdītāji mani apstāj un uz viņu tiepšanos jāskatās manām acīm.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Galvo jel, pārstāvi Tu mani pie Sevis paša, kur tad cits man roku dos!
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Jo viņu sirdīm Tu saprašanu esi apslēpis; tāpēc Tu viņiem virsroku nedosi.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Kas savus draugus izdāvā par laupījumu, tā bērnu acis izīgs.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Bet Viņš mani darījis ļaudīm par sakāmu vārdu, ka esmu tāds, kam spļauj vaigā.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Tādēļ mana acs ir tumša no skumības, un visi mani locekļi ir kā ēna.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Taisnie par to iztrūcinājās, un nenoziedzīgais iekarst par neganto.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Bet taisnais turas pastāvīgi uz sava ceļa, un kam šķīstas rokas, pieņemas stiprumā.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Tad nu jūs visi nāciet tik atkal vien, gudra es neatradīšu jūsu starpā.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Manas dienas ir pagājušas, mani padomi iznīcināti, ko mana sirds bija kopusi.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Nakti tie sauc par dienu, un gaismu saka tuvu esam, kur tumsa klātu.
13 Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol )
Ko man vēl gaidīt, kaps būs mans nams; tumsā es uztaisīšu savu gultu. (Sheol )
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Trūdus es saucu par savu tēvu, tārpus par savu māti un māsu.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Kur tad būs mana cerība, manu cerību, kas to redzēs?
16 Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom. (Sheol )
Kapā tā nogrims, kad it visiem pīšļos būs dusa. (Sheol )