Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Il mio spirito vien meno, i miei giorni si spengono; non c'è per me che la tomba!
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Non sono io in balìa di beffardi? Fra i loro insulti veglia il mio occhio.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Sii tu la mia garanzia presso di te! Qual altro vorrebbe stringermi la destra?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Poiché hai privato di senno la loro mente, per questo non li lascerai trionfare.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Come chi invita gli amici a parte del suo pranzo, mentre gli occhi dei suoi figli languiscono;
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
così son diventato ludibrio dei popoli sono oggetto di scherno davanti a loro.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Si offusca per il dolore il mio occhio e le mie membra non sono che ombra.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Gli onesti ne rimangono stupiti e l'innocente s'indigna contro l'empio.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Ma il giusto si conferma nella sua condotta e chi ha le mani pure raddoppia il coraggio.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Su, venite di nuovo tutti: io non troverò un saggio fra di voi.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
I miei giorni sono passati, svaniti i miei progetti, i voti del mio cuore.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Cambiano la notte in giorno, la luce - dicono - è più vicina delle tenebre.
Se posso sperare qualche cosa, la tomba è la mia casa, nelle tenebre distendo il mio giaciglio. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Al sepolcro io grido: «Padre mio sei tu!» e ai vermi: «Madre mia, sorelle mie voi siete!».
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
E la mia speranza dov'è? Il mio benessere chi lo vedrà?
