< Jób 17 >

1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Mes esprits se dissipent, mes jours vont être éteints, le sépulcre [m'attend].
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Certes il n'y a que des moqueurs auprès de moi, et mon œil veille toute la nuit dans les chagrins qu'ils me font.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Donne-moi, je te prie, [donne-moi] une caution auprès de toi; [mais] qui est-ce qui me touchera dans la main?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Car tu as caché à leur cœur l'intelligence, c'est pourquoi tu ne les élèveras point.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Et les yeux même des enfants de celui qui parle avec flatterie à ses intimes amis, seront consumés.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Il m'a mis pour être la fable des peuples, et je suis [comme] un tambour devant eux.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Mon œil est terni de dépit, et tous les membres de mon corps sont comme une ombre.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Les hommes droits seront étonnés de ceci, et l'innocence se réveillera contre l'hypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Toutefois le juste se tiendra ferme dans sa voie, et celui qui a les mains nettes, se renforcera.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Retournez donc vous tous, et revenez, je vous prie; car je ne trouve point de sage entre vous.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Mes jours sont passés, mes desseins sont rompus, [et] les pensées de mon cœur [sont dissipées].
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
On me change la nuit en jour, et on fait que la lumière se trouve proche des ténèbres.
13 Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
Certes je n'ai plus à attendre que le sépulcre, qui va être ma maison; j'ai dressé mon lit dans les ténèbres. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
J'ai crié à la fosse: tu es mon père; et aux vers: vous êtes ma mère et ma sœur.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Et où seront les choses que j'ai attendues, et qui est-ce qui verra ces choses qui ont été le sujet de mon attente?
16 Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom. (Sheol h7585)
Elles descendront au fond du sépulcre; certes elles reposeront ensemble [avec moi] dans la poussière. (Sheol h7585)

< Jób 17 >