Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Mon souffle se perd, Mes jours s’éteignent, Le sépulcre m’attend.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Je suis environné de moqueurs, Et mon œil doit contempler leurs insultes.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Sois auprès de toi-même ma caution; Autrement, qui répondrait pour moi?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Car tu as fermé leur cœur à l’intelligence; Aussi ne les laisseras-tu pas triompher.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
On invite ses amis au partage du butin, Et l’on a des enfants dont les yeux se consument.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Il m’a rendu la fable des peuples, Et ma personne est un objet de mépris.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Mon œil est obscurci par la douleur; Tous mes membres sont comme une ombre.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Les hommes droits en sont stupéfaits, Et l’innocent se soulève contre l’impie.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Le juste néanmoins demeure ferme dans sa voie, Celui qui a les mains pures se fortifie de plus en plus.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Mais vous tous, revenez à vos mêmes discours, Et je ne trouverai pas un sage parmi vous.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Quoi! Mes jours sont passés, mes projets sont anéantis, Les projets qui remplissaient mon cœur…
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Et ils prétendent que la nuit c’est le jour, Que la lumière est proche quand les ténèbres sont là!
C’est le séjour des morts que j’attends pour demeure, C’est dans les ténèbres que je dresserai ma couche; (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Je crie à la fosse: Tu es mon père! Et aux vers: Vous êtes ma mère et ma sœur!
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Mon espérance, où donc est-elle? Mon espérance, qui peut la voir?
