Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Mi spirit schal be maad feble; my daies schulen be maad schort, and oneli the sepulcre is left to me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Y have not synned, and myn iye dwellith in bittirnessis.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Lord, delyuere thou me, and sette thou me bisidis thee; and the hond of ech fiyte ayens me.
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Thou hast maad the herte of hem fer fro doctryn, `ethir knowyng of treuthe; therfor thei schulen not be enhaunsid.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
He bihetith prey to felowis, and the iyen of hise sones schulen faile.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
He hath set as in to a prouerbe of the comyn puple, and his saumple bifor hem.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Myn `iye dasewide at indignacioun; and my membris ben dryuun as in to nouyt.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Iust men schulen wondre on this thing; and an innocent schal be reisid ayens an ypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
And a iust man schal holde his weie, and he schal adde strengthe to clene hondis.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Therfor alle `ye be conuertid, and come ye; and Y schal not fynde in you ony wiys man.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My daies ben passid; my thouytis ben scaterid, turmentynge myn herte.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Tho han turned the nyyt `in to day; and eft aftir derknessis hope liyt.
If Y `susteyne, ether suffre pacientli, helle is myn hous; and Y haue arayede my bed in derknessis. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Y seide to rot, Thou art my fadur; and to wormes, Ye ben my modir and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Therfor where is now myn abidyng? and who biholdith my pacience?
