Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
My breath is corrupt, my days are extinct, the graves [are ready] for me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
[Are there] not mockers with me? and doth not my eye continue in their provocation?
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Lay down now, put me in a surety with thee; who [is] he [that] will strike hands with me?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
He that speaketh flattery to [his] friends, even the eyes of his children shall fail.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
He hath made me also a by-word of the people; and in former time I was as a tabret.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
My eye also is dim by reason of sorrow, and all my members [are] as a shade.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Upright [men] shall be astonished at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find [one] wise [man] among you.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My days are past, my purposes are broken off, [even] the thoughts of my heart.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
They change the night into day: the light [is] short because of darkness.
If I wait, the grave [is] my house: I have made my bed in the darkness. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
I have said to corruption, Thou [art] my father: to the worm, [Thou art] my mother, and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
And where [is] now my hope? as for my hope, who will see it?
