Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
My spirit, is broken, My days, are extinguished, Graves, are left me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Verily there are mockers, with me! And, on their insults, mine eye doth rest.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Appoint it, I pray thee—be thou surety for me with thyself, Who is there that, on my side, can pledge himself?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
For, their heart, hast thou kept back from understanding, On this account, thou wilt not exalt them.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
He that, for a share, denounceth friends, even, the eyes of his children, shall be dim.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
But he hath set me, as the byword of peoples, And, one to be spit on in the face, do I become.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Therefore hath mine eye become dim from vexation, and, my members, are like a shadow, all of them.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Upright men shall be astounded over this, and, the innocent, against the impious, shall rouse themselves.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
That the righteous may hold on his way, and, the clean of hands, increase in strength.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
But indeed, as for them all, will ye bethink yourselves and enter into it, I pray you? Or shall I not find, among you, one who is wise?
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My days, are past, my purposes, are broken off, the possessions of my heart!
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Night for day, they appoint, Light, is near, by reason of darkness!
If I wait for hades as my house, in darkness, have spread out my couch; (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
To corruption, have exclaimed, My father, thou! My mother! and My sister! to the worm.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Where then would be my hope? And, as for my blessedness, who should see it!
