< Jób 17 >
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
“My spirit has been destroyed, My days extinguished—graves [are] for me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
If not—mockeries [are] with me. And my eye lodges in their provocations.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Now place my pledge with You; Who is he that strikes hand with me?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
For You have hidden their heart from understanding, Therefore You do not exalt them.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
For a portion he shows friendship, And the eyes of his sons are consumed.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
And He set me up for a proverb of the peoples, And I am a wonder before them.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
And my eye is dim from sorrow, And my members—all of them—as a shadow.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
The upright are astonished at this, and the innocent stirs himself up against the profane.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
And the righteous lays hold [on] his way, And the clean of hands adds strength.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
But please return and come in, all of you, And I do not find a wise man among you.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My days have passed by, My plans have been broken off, The possessions of my heart!
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
They appoint night for day, Light [is] near because of darkness.
13 Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol )
If I wait—Sheol [is] my house, In darkness I have spread out my bed. (Sheol )
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
To corruption I have called: You [are] my father. To the worm: My mother and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
And where [is] my hope now? Indeed, my hope, who beholds it?
16 Az alvilág reteszeihez szállanak le, ha egyaránt porban lesz nyugalom. (Sheol )
You go down [to] the parts of Sheol, If we may rest together on the dust.” (Sheol )