Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are ready for me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Are there not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Lay down now, put me in a surety with thee; who is he that will strike hands with me?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt them.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
He that speaketh flattery to his friends, even the eyes of his children shall fail.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find one wise man among you.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
They change the night into day: the light is short because of darkness.
If I wait, the grave is mine house: I have made my bed in the darkness. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
I have said to corruption, Thou art my father: to the worm, Thou art my mother, and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
And where is now my hope? as for my hope, who shall see it?
