Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
My breath is corrupt: my dayes are cut off, and the graue is readie for me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
There are none but mockers with mee, and mine eye continueth in their bitternesse.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Lay downe nowe and put me in suretie for thee: who is hee, that will touch mine hand?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
For thou hast hid their heart from vnderstanding: therefore shalt thou not set them vp on hie.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
For the eyes of his children shall faile, that speaketh flattery to his friends.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Hee hath also made mee a byword of the people, and I am as a Tabret before them.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Mine eye therefore is dimme for griefe, and all my strength is like a shadowe.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
The righteous shalbe astonied at this, and the innocent shalbe moued against ye hypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
But the righteous wil holde his way, and he whose hands are pure, shall increase his strength.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
All you therefore turne you, and come nowe, and I shall not finde one wise among you.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My dayes are past, mine enterprises are broken, and the thoughts of mine heart
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Haue changed the nyght for the day, and the light that approched, for darkenesse.
Though I hope, yet the graue shall bee mine house, and I shall make my bed in the darke. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
I shall say to corruption, Thou art my father, and to the worme, Thou art my mother and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Where is then now mine hope? or who shall consider the thing, that I hoped for?
