Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
My spirit shall be wasted, my days shall be shortened, and only the grave remaineth for me.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
I have not sinned, and my eye abideth in bitterness.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Deliver me O Lord, and set me beside thee, and let any man’s hand fight against me.
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Thou hast set their heart far from understanding, therefore they shall not be exalted.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
He promiseth a prey to his companions, and the eyes of his children shall fail.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
He hath made me as it were a byword of the people, and I am an example before them.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
My eye is dim through indignation, and my limbs are brought as it were to nothing.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
The just shall be astonished at this, and the innocent shall be raised up against the hypocrite.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
And the just man shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Wherefore be you all converted, and come, and I shall not find among you any wise man.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
My days have passed away, my thoughts are dissipated, tormenting my heart.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
They have turned night into day, and after darkness I hope for light again.
If I wait hell is my house, and I have made my bed in darkness. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
If I have said to rottenness: Thou art my father; to worms, my mother and my sister.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Where is now then my expectation, and who considereth my patience?
