Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Min Aand er brudt, mine Dage ere udslukkede, Gravene vente mig.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Er der ikke Spot omkring mig, og maa mit Øje ikke dvæle ved deres Genstridighed?
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Kære, stil mig Borgen hos dig, lov for mig; hvo er der ellers, der giver mig Haandslag?
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Thi du har lukket deres Hjerte for Indsigt, derfor skal du ikke ophøje dem.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Man byder Venner ud til Bytte, og deres Børns Øjne hentæres.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Men han har stillet mig til at være et Ordsprog iblandt Folkene, og jeg er bleven som den, man spytter i Ansigtet.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Derfor er mit Øje mørkt af Harm, og alle mine Lemmer ere som en Skygge.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
For sligt maa de oprigtige forskrækkes, og den uskyldige harmes over den vanhellige.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Dog holder den retfærdige fast ved sin Vej, og den, som har rene Hænder, faar mere Styrke.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Men I, kommer kun alle frem igen, og jeg vil dog ikke finde en viis iblandt eder.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Mine Dage ere gangne forbi; oprykkede ere mine Tanker, hvilke mit Hjerte besad.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
De gøre Nat til Dag; og Lyset skal være nær, naar Mørket kommer.
Dersom jeg end forventer noget, da er det Graven som min Bolig; jeg har redet mit Leje i Mørket. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Jeg har raabt til Graven: Du er min Fader! til Ormen: Min Moder og min Søster!
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Hvor skulde da min Forventelse være? ja min Forventelse — hvo skuer den?
