Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Dýchání mé ruší se, dnové moji hynou, hrobu blízký jsem.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Jistě posměvači jsou u mne, a pro jejich mne kormoucení nepřichází ani sen na oči mé.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Postav mi, prosím, rukojmě za sebe; kdo jest ten, nechť mi na to ruky podá.
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Nebo srdce jejich přikryl jsi, aby nerozuměli, a protož jich nepovýšíš.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Kdož pochlebuje bližním, oči synů jeho zhynou.
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Jistě vystavil mne za přísloví lidem, a za divadlo všechněm,
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Tak že pro žalost pošly oči mé, a oudové moji všickni stínu jsou podobni.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Užasnouť se nad tím upřímí, a však nevinný proti pokrytci vždy se zsilovati bude.
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Přídržeti se bude, pravím, spravedlivý cesty své, a ten, jenž jest čistých rukou, posilní se více.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Tolikéž i vy všickni obraťte se, a poďte, prosím; neboť nenacházím mezi vámi moudrého.
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Dnové moji pomíjejí, myšlení má mizejí, přemyšlování, pravím, srdce mého.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Noc mi obracejí v den, a světla denního ukracují pro přítomnost temností.
Abych pak čeho i očekával, hrob bude dům můj, ve tmě usteli ložce své. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Jámu nazovu otcem svým, matkou pak a sestrou svou červy.
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Kdež jest tedy očekávání mé? A kdo to, čím bych se troštoval, spatří?
