Jób 17
1 Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Daha mi nestaje, gasnu moji dani i za mene već se skupljaju grobari.
2 Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Rugači su evo mene dohvatili, od uvreda oka sklopiti ne mogu.
3 Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Stoga me zaštiti i budi mi jamcem kad mi nitko u dlan neće da udari.
4 Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Jer, srca si njina lišio razuma i dopustiti im nećeš da opstanu.
5 Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
K'o taj što imanje dijeli drugovima, a djeci njegovoj dotle oči gasnu,
6 Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
narodima svim sam na ruglo postao, onaj kom u lice svatko pljunut' može.
7 Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Od tuge vid mi se muti u očima, poput sjene moji udovi postaju.
8 Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
Začudit će se zbog toga pravednici, na bezbožnika će planuti čestiti;
9 és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
neporočni će na svom ustrajat' putu, čovjek čistih ruku ojačat će još više.
10 Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Hajde, svi vi, nećete li opet počet', tÓa među vama ja mudra ne nalazim!
11 Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Minuli su dani, propale zamisli, želje srca moga izjalovile se.
12 Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
'U noći najcrnjoj, dan se približava; blizu je već svjetlo što tminu izgoni.'
A meni je nada otići u Šeol i prostrijeti sebi ležaj u mrklini. (Sheol h7585)
14 a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
Dovikujem grobu: 'Oče moj rođeni!' a crve pozdravljam: 'Mati moja, sestro!'
15 hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
Ali gdje za mene ima jošte nade? Sreću moju tko će ikada vidjeti?
