< Jób 16 >
Andin Ayup jawaben mundaq dédi: —
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Men mushundaq geplerni köp anglighanmen; Siler hemminglar azab yetküzidighan ajayib teselli bergüchi ikensiler-he!
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Mundaq watildap qilghan gepliringlarning chéki barmu? Silerge mundaq jawab bérishke zadi néme qutratquluq qildi?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Xalisamla özüm silerge oxshash söz qilalayttim; Siler méning ornumda bolidighan bolsanglar, Menmu sözlerni baghlashturup éytip, silerge zerbe qilalaytim, Béshimnimu silerge qaritip chayqiyalayttim!
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Halbuki, men eksiche aghzim bilen silerni righbetlendürettim, Lewlirimning tesellisi silerge dora-derman bolatti.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Lékin méning sözlishim bilen azabim azaymaydu; Yaki gépimni ichimge yutuwalisammu, manga néme aramchiliq bolsun?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Biraq U méni halsizlandürüwetti; Shundaq, Sen pütkül ailemni weyran qiliwetting!
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Sen méni qamalliding! Shuning bilen [ehwalim manga] guwahliq qilmaqta; Méning oruq-qaqshal [bedinim] ornidin turup özümni eyiblep guwahliq qilidu!
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Uning ghezipi méni titma qilip, Méni ow oljisi qilidu; U manga qarap chishini ghuchurlitidu; Méning düshminimdek közini alayitip manga tikidu.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
[Ademler] manga qarap [mazaq qiliship] aghzini achidu; Ular nepret bilen mengzimge kachatlaydu; Manga hujum qilay dep sep tüzidu.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Xuda méni eskilerge tapshurghan; Méni rezillerning qoligha tashliwetkeniken.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Eslide men tinch-amanliqta turattim, biraq u méni pachaqlidi; U boynumdin silkip bitchit qiliwetti, Méni Öz nishani qilghaniken.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Uning oqyachiliri méni qapsiwaldi; Héch ayimay U üchey-baghrimni yirtip, Ötümni yerge töküwetti.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
U u yer-bu yérimge üsti-üstilep zexim qilip bösüp kiridu; U palwandek manga qarap étilidu.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Téremning üstige böz rext tikip qoydum; Öz izzet-hörmitimni topa-changgha sélip qoydum.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Gerche qolumda héchqandaq zorawanliq bolmisimu, Duayim chin dilimdin bolghan bolsimu, Yüzüm yigha-zaridin qizirip ketti; Qapaqlirimni ölüm sayisi basti.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Ah, yer-zémin, qénimni yapmighin! Nale-peryadim toxtaydighan’gha jay bolmighay!
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Biraq mana, asmanlarda hazirmu manga shahit Bolghuchi bar! Ershlerde manga kapalet Bolghuchi bar!
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Öz dostlirim méni mazaq qilghini bilen, Biraq közüm téxiche Tengrige yash tökmekte.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Ah, insan balisi dosti üchün kélishtürgüchi bolghandek, Tengri bilen adem otturisidimu kélishtürgüchi bolsidi!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Chünki yene birnechche yil ötüshi bilenla, Men barsa qaytmas yolda méngip qalimen.