Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Entonces Job respondió:

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

“Ya he oído todo esto antes. ¡Son consoladores que sólo causan problemas!

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

¿No cesarán sus discursos que son como el viento? ¿Qué les molesta tanto como para que tengan que responderme?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Podría hablar como si ustedes estuvieran en mi lugar, encadenando palabras para criticarlos, ridiculizándolos con un movimiento de cabeza.

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Podría edificarlos con mi boca diciendo palabras; el movimiento de mis labios aliviaría su dolor.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

Para mí, si hablo no se alivia mi dolor, y si no hablo el dolor sigue ahí.

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

“Dios, me has agotado. Has destruido a toda mi familia.

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Me has hecho marchitar, lo cual es un testimonio contra mí; mi cuerpo delgado atestigua contra mí.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Me ha desgarrado en su cólera; en su hostilidad ha rechinado los dientes contra mí; mi enemigo me atraviesa con su mirada feroz.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

La gente me mira con la boca abierta, me abofetean en las mejillas para burlarse de mí, se agolpan a mi alrededor para atacarme.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Dios me ha entregado a la gente malvada; me ha arrojado en sus manos.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

“Yo vivía en paz y él me hizo pedazos. Me agarró por el cuello y me hizo pedazos. Me ha convertido en su blanco.

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

Sus arqueros me rodean. Sus flechas atraviesan mis riñones sin piedad. Derrama mi hiel por el suelo.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Como un muro me derriba, brecha tras brecha, se abalanza sobre mí como un guerrero.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

He sembrado tela de silicio para cubrir mi piel; mi fuerza yace rota en el polvo.

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

Mi cara está roja de tanto llorar y sombras oscuras rodean mis ojos,

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

aunque no he hecho nada malo y mi oración es pura.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

“Tierra, no cubras mi sangre. Que mi grito no encuentre lugar para esconderse.

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

Mira, ahora mismo mi testigo está en el cielo; el que habla por mí está en las alturas.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Mis amigos me desprecian, pero mis ojos derraman lágrimas ante Dios.

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

Quiero que mi testigo hable por mí ante Dios como quien habla por su amigo.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Porque dentro de pocos años andaré por ese camino del que no volveré”.