Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Então respondeu Job, e disse:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Tenho ouvido muitas coisas como estas: todos vós sois consoladores molestos.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Porventura não terão fim estas palavras de vento? ou que te irrita, para assim responderes?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Falaria eu também como vós falais, se a vossa alma estivesse em lugar da minha alma? ou amontoaria palavras contra vós, e menearia contra vós a minha cabeça?
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Antes vos fortaleceria com a minha boca, e a consolação dos meus lábios abrandaria a dor.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Se eu falar, a minha dor não cessa, e, calando-me eu, que mal me deixa?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Na verdade, agora me molestou: tu assolaste toda a minha companhia.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Testemunha disto é que já me fizeste enrugado, e a minha magreza já se levanta contra mim, e no meu rosto testifica contra mim.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Na sua ira me despedaçou, e ele me perseguiu; rangeu os seus dentes contra mim: aguça o meu adversário os seus olhos contra mim.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Bocejam com a sua boca contra mim; com desprezo me feriram nos queixos, e contra mim se ajuntam todos.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Entrega-me Deus ao perverso, e nas mãos dos ímpios me faz cair.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Descançado estava eu, porém ele me quebrantou; e pegou-me pela cerviz, e me despedaçou; também me pôs por seu alvo.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Cercam-me os seus flecheiros; atravessa-me os rins, e não me poupa, e o meu fel derrama em terra.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Quebranta-me com quebranto sobre quebranto: arremete contra mim como um valente.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Cosi sobre a minha pele o saco, e revolvi a minha cabeça no pó.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
O meu rosto todo está descorado de chorar, e sobre as minhas pálpebras está a sombra da morte:
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Não havendo porém violência nas minhas mãos, e sendo pura a minha oração.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Ah! terra, não cubras o meu sangue; e não haja lugar para o meu clamor!
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Eis que também agora está a minha testemunha no céu, e a minha testemunha nas alturas.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Os meus amigos são os que zombam de mim; os meus olhos se desfazem em lágrimas diante de Deus.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Ah! se se pudesse contender com Deus pelo homem, como o filho do homem pelo seu amigo!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Porque se passarão poucos anos; e eu seguirei o caminho por onde não tornarei.
