Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Então respondeu Job, e disse:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Tenho ouvido muitas coisas como estas: todos vós sois consoladores molestos.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Porventura não terão fim estas palavras de vento? ou que te irrita, para assim responderes?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Fallaria eu tambem como vós fallaes, se a vossa alma estivesse em logar da minha alma? ou amontoaria palavras contra vós, e menearia contra vós a minha cabeça?
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Antes vos fortaleceria com a minha bocca, e a consolação dos meus labios abrandaria a dôr.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Se eu fallar, a minha dôr não cessa, e, calando-me eu, que mal me deixa?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Na verdade, agora me molestou: tu assolaste toda a minha companhia.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Testemunha d'isto é que já me fizeste enrugado, e a minha magreza já se levanta contra mim, e no meu rosto testifica contra mim.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Na sua ira me despedaçou, e elle me perseguiu; rangeu os seus dentes contra mim: aguça o meu adversario os seus olhos contra mim.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Bocejam com a sua bocca contra mim; com desprezo me feriram nos queixos, e contra mim se ajuntam todos.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Entrega-me Deus ao perverso, e nas mãos dos impios me faz cair.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Descançado estava eu, porém elle me quebrantou; e pegou-me pela cerviz, e me despedaçou; tambem me poz por seu alvo.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Cercam-me os seus frecheiros; atravessa-me os rins, e não me poupa, e o meu fel derrama em terra.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Quebranta-me com quebranto sobre quebranto: arremette contra mim como um valente.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Cosi sobre a minha pelle o sacco, e revolvi a minha cabeça no pó.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
O meu rosto todo está descorado de chorar, e sobre as minhas palpebras está a sombra da morte:
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Não havendo porém violencia nas minhas mãos, e sendo pura a minha oração.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Ah! terra, não cubras o meu sangue; e não haja logar para o meu clamor!
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Eis que tambem agora está a minha testemunha no céu, e a minha testemunha nas alturas.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Os meus amigos são os que zombam de mim; os meus olhos se desfazem em lágrimas diante de Deus.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Ah! se se podesse contender com Deus pelo homem, como o filho do homem pelo seu amigo!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Porque se passarão poucos annos; e eu seguirei o caminho por onde não tornarei.
