Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

욥이 대답하여 가로되

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

이런 말은 내가 많이 들었나니 너희는 다 번뇌케 하는 안위자로구나

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

허망한 말이 어찌 끝이 있으랴 네가 무엇에 격동되어 이같이 대답하는고

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

나도 너희처럼 말할 수 있나니 가령 너희 마음이 내 마음 자리에 있다 하자 나도 말을 지어 너희를 치며 너희를 향하여 머리를 흔들 수 있느니라

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

그래도 입으로 너희를 강하게 하며 입술의 위로로 너희의 근심을 풀었으리라

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

내가 말하여도 내 근심이 풀리지 아니하나니 잠잠한들 어찌 평안하랴

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

이제 주께서 나를 곤고케 하시고 나의 무리를 패괴케 하셨나이다

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

주께서 나를 시들게 하셨으니 이는 나를 향하여 증거를 삼으심이라 나의 파리한 모양이 일어나서 대면하여 나의 죄를 증거하나이다

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

그는 진노하사 나를 찢고 군박하시며 나를 향하여 이를 갈고 대적이 되어 뾰족한 눈으로 나를 보시고

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

무리들은 나를 향하여 입을 벌리며 나를 천대하여 뺨을 치며 함께 모여 나를 대적하는구나

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

하나님이 나를 경건치 않은 자에게 붙이시며 악인의 손에 던지셨구나

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

내가 평안하더니 그가 나를 꺾으시며 내 목을 잡아던져 나를 부숴뜨리시며 나를 세워 과녁을 삼으시고

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

그 살로 나를 사방으로 쏘아 인정 없이 내 허리를 뚫고 내 쓸개로 땅에 흘러나오게 하시는구나

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

그가 나를 꺾고 다시 꺾고 용사 같이 내게 달려드시니

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

내가 굵은 베를 꿰어매어 내 피부에 덮고 내 뿔을 티끌에 더럽혔구나

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

내 얼굴은 울음으로 붉었고 내 눈꺼풀에는 죽음의 그늘이 있구나

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

그러나 내 손에는 포학이 없고 나의 기도는 정결하니라

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

땅아 내 피를 가리우지 말라 나의 부르짖음으로 쉴 곳이 없게 되기를 원하노라

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

지금 나의 증인이 하늘에 계시고 나의 보인이 높은데 계시니라

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

나의 친구는 나를 조롱하나 내 눈은 하나님을 향하여 눈물을 흘리고

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

사람과 하나님 사이에와 인자와 그 이웃 사이에 변백하시기를 원하노니

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

수 년이 지나면 나는 돌아오지 못할 길로 갈 것임이니라