Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
E GIOBBE rispose e disse:
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
Io ho più volte udite le stesse cose; Voi tutti [siete] consolatori molesti.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Finiranno mai le parole di vento? Ovvero, di che ti fai forte, che tu replichi [ancora?]
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Se l'anima vostra fosse nello stato dell'anima mia, Anch'io potrei parlar come voi, Mettere insieme parole contro a voi, E scuotervi il capo contra.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
[Ma anzi] io vi conforterei con la mia bocca, E la consolazione delle mie labbra rallenterebbe [il vostro dolore].
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Se io parlo, il mio dolore non però si rallenta; E se io resto [di parlare], quanto se ne partirà egli da me?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Certo, egli ora mi ha straccato; E tu mi hai, [o Dio], diserta tutta la mia brigata.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
E mi hai fatto diventar tutto grinzo, [Il che] è un testimonio [del mio male]; La mia magrezza si leva contro a me, [e] mi testifica contra in faccia.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
L'ira sua [mi] ha lacerato, ed egli procede contro a me da avversario; Egli digrigna i denti contro a me; Il mio nemico appunta i suoi occhi in me.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Hanno aperta la bocca contro a me, Mi hanno battuto in su le guance per vituperio, Si sono adunati insieme contro a me.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Iddio mi ha messo in poter del perverso, E mi ha fatto cader nelle mani degli empi.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Io era in istato tranquillo, ed egli mi ha rotto; E presomi per lo collo, mi ha tritato, E mi ha rizzato per suo bersaglio.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
I suoi arcieri mi hanno intorniato; Egli mi trafigge le reni, e non mi risparmia punto; Egli mi ha sparso in terra il mio fiele.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Egli mi rompe di rottura sopra rottura, Egli mi corre addosso come un possente [uomo].
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Io ho cucito un sacco sopra la mia pelle, Ed ho lordato il mio splendore nella polvere.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
La mia faccia è sucida di piangere, E l'ombra della morte [è] in su le mie palpebre;
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Quantunque non vi [sia] violenza nelle mie mani, E la mia orazione [sia] pura.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O terra, non nascondere il sangue sparso da me; E [se così è], il mio grido non abbia luogo.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Eziandio ora, ecco, il mio testimonio [è] ne' cieli; Il mio testimonio [è] ne' [luoghi] sovrani.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
O miei oratori, o amici miei, L'occhio mio si volge lagrimando a Dio.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Oh! potesse pur l'uomo piatire con Dio, Come un uomo col suo compagno!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Perciocchè i [miei] brevi anni se ne vanno forniti; Ed io me ne vo per un sentiero, onde non tornerò più.
