Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Tetapi Ayub menjawab, "Seringkali kudengar pendapat demikian; penghiburanmu hanyalah siksaan.
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Kapankah omong kosong itu kamu hentikan? Apa yang merangsang kamu untuk memberi jawaban?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Seandainya kamu ini aku, dan aku kamu, aku pun dapat bicara sama seperti itu. Kubanjiri kamu dengan penuturan; kepalaku akan kugeleng-gelengkan.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
Hatimu akan kukuatkan dengan berbagai anjuran; kata-kataku akan memberi penghiburan.
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
Kalau aku bicara, deritaku tidak reda; jika aku berdiam diri, apa pula gunanya?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Allah, membuat aku kepayahan; seluruh keluargaku telah dibinasakan.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Dia menentang dan menangkap aku. Sekarang kurus keringlah tubuhku, dan bagi banyak orang itulah buktinya bahwa aku telah berdosa.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Dengan geram Allah merobek-robek tubuhku; dengan sangat benci Ia memandang aku.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Orang-orang mengejek aku dengan mulut terbuka lebar; aku dikeroyok dan pipiku ditampar.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Allah menyerahkan aku kepada orang durhaka; aku dijatuhkan-Nya ke tangan orang durjana.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Tadinya hidupku aman dan sentosa, tapi Allah menyerang aku dengan tiba-tiba. Tengkukku dicengkeram-Nya dan aku dicampakkan; dijadikan-Nya aku sasaran untuk latihan.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Tanpa rasa iba Ia terus memanah aku, sehingga terburailah isi perutku.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Ia menyerbu seperti seorang pejuang, dan melukai aku dengan berulang-ulang.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Aku memakai karung tanda kesedihan, dan duduk dalam debu karena dikalahkan.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Wajahku merah karena tangisku; kelopak mataku bengkak dan biru.
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
Tapi aku tidak melakukan kekerasan; nyata tuluslah doaku kepada TUHAN.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
Hai bumi, kejahatan terhadapku jangan sembunyikan; jangan diamkan teriakku minta keadilan.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Aku tahu bahwa Pembelaku ada di surga; Ia memberi kesaksian bahwa aku tak berdosa.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Aku diejek teman-temanku dan ditertawakan; sambil menangis aku menghadap Allah minta bantuan.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Ah, kiranya Allah sendiri membela aku di hadapan-Nya, seperti seorang yang rela membela sahabatnya.
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Tahun-tahunku yang sisa tak banyak lagi; sebentar lagi aku pergi dan tak akan kembali.
