Jób 16
1 Felelt Jób és mondta:
Ket simmungbat ni Job ket kinunana,
2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
“Nakanggegakon kadagiti adu a kakasta a banbanag; nakaay-ay-aykayo amin a mangliwliwa.
3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
Addanto kadi paggibusan dagiti awan serserbina a sasao? Ania ti parikutmo ta sumungbatka a kas iti daytoy?
4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
Mabalinko met ti agsao a kas kadakayo, no addakayo iti saadko; Mabalinko nga urnongen ken pagtitiponen dagiti sasao a maibusor kadakayo ken agwingiwingak kadakayo iti pananglais.
5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
O, kasano a pabilgenkayo babaen ti ngiwatko! Kasano a pabang-aren ti panangliwliwa dagiti bibigko ti ladingityo!
6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
No agsaoak, saan a mabang-aran ti ladingitko; no isardengko ti agsasao, kasano a matulonganak?
7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
Ngem ita O Dios, binannognak; binaybay-am amin a pamiliak.
8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
Pinagkuretretnak, a maysa a saksi a maibusor kaniak; tumakder ti kinakuttong ti bagik a maibusor kaniak, ken agsaksi daytoy a maibusor iti rupak.
9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
Pinirsa-pirsaynak ti Dios iti pungtotna ken indadanesnak; Pinagngarietannak babaen ti ngipenna; pinatadem ti kabusorko dagiti matana kabayatan pirpirsayennak.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
Ginuyabandak dagiti tattao; tinungpadak a siuumsi; naguummongda a maibusor kaniak.
11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
Inyawatnak ti Dios kadagiti saan a nadiosan a tattao ken impurruaknak kadagiti ima dagiti nadangkes a tattao.
12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
Natalnaak idi, ket binuraknak. Wen, binekkelnak ken indumudomnak a napirsa-pirsay; insaadnak pay a kas pagpuntaan.
13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
Palpalawlawandak dagiti pumapanana; tudtudoken ti Dios dagiti bekkelko, ken dinak kinaassian; imbukbokna ti aprok iti rabaw ti daga.
14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
Burburakenna ti didingko iti paulit-ulit; tumaray isuna nga umay kaniak a kasla maysa a mannakigubat.
15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
Nangidaitak iti nakirsang a lupot iti rabaw ti kudilko; Intudokko ti sarak iti rabaw iti daga.
16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
Nalabaga ti rupak iti panagsangsangit; adda kadagiti kalub ti matak ti aniniwan ni patay
17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
uray no awan ti kinaranggas kadagiti imak, ken nadalus ti kararagko.
18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
O daga, saanmo nga abbongan ti darak; awan koma ti disso a paginanaan ti asugko.
19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
Uray ita, adtoy, ti saksik ket adda iti langit; ti mangikalintegan kaniak ket adda iti ngato.
20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
Uy-uyawendak dagiti gagayyemko, ngem agar-arubos ti lulua dagiti matak iti Dios.
21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
Dawatek iti dayta a saksi iti langit nga ikalinteganna daytoy a tao iti Dios a kas ti ar-aramiden ti maysa a tao iti kaarubana!
22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Ta no lumabas dagiti sumagmamano a tawtawen, mapanakto iti disso a saanakton a makasubli.
