Jób 16

1 Felelt Jób és mondta:

Et Job prit la parole, et dit:

2 Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

J'ai souvent entendu de pareils discours; vous êtes tous des consolateurs fâcheux.

3 Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

N'y aura-t-il point de fin à ces discours en l'air? Et qu'est-ce qui te force à me répondre?

4 Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

Moi aussi, je parlerais comme vous, si vous étiez à ma place. J'accumulerais des paroles contre vous; je hocherais la tête sur vous;

5 Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

Je vous fortifierais avec ma bouche, et le mouvement de mes lèvres vous soulagerait.

6 Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

Si je parle, ma douleur ne sera point soulagée. Si je me tais, en sera-t-elle diminuée?

7 Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

Maintenant il m'a épuisé. Tu as dévasté toute ma famille,

8 Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

Tu m'as saisi, et cela témoigne contre moi; ma maigreur s'est élevée contre moi, elle m'accuse en face.

9 Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

Sa fureur m'a déchiré, et s'est acharnée sur moi. Il a grincé des dents contre moi; mon ennemi aiguise contre moi ses yeux.

10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

Ils ont ouvert contre moi leur bouche; ils m'ont frappé à la joue pour m'outrager; ils se réunissent tous ensemble contre moi.

11 Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

Dieu m'a livré à l'impie; il m'a jeté aux mains des méchants.

12 Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

J'étais en repos, et il m'a écrasé; il m'a saisi à la gorge, et il m'a brisé. Il m'a posé en butte à ses traits.

13 Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

Ses flèches m'environnent; il me perce les reins, et ne m'épargne pas; il répand à terre mon fiel.

14 Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

Il me fait plaie sur plaie; il court sur moi comme un guerrier.

15 Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

J'ai cousu un sac sur ma peau; j'ai souillé mon front dans la poussière;

16 Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

J'ai le visage tout enflammé, à force de pleurer, et l'ombre de la mort est sur mes paupières,

17 bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

Quoiqu'il n'y ait point de crime dans mes mains, et que ma prière soit pure.

18 Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

O terre, ne cache point mon sang, et qu'il n'y ait aucun lieu où s'arrête mon cri!

19 Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

A présent même, voici, j'ai mon témoin dans les cieux, et mon garant dans les hauts lieux.

20 Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

Mes amis se moquent de moi: c'est vers Dieu que mon œil se tourne en pleurant,

21 hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

Pour qu'il décide entre l'homme et Dieu, entre le fils d'Adam et son semblable.

22 Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.

Car les années qui me sont comptées s'en vont, et j'entre dans un chemin d'où je ne reviendrai pas!